Családos, pénzügyi gondos, megváltozott világos.

Az idős, vidéki úrnak három gyermeke volt. Katona és ügyvéd fiát korán elvesztette, a zárdában neveltetett kislánya pedig a zárdából egyenesen férjhez ment. Most, hogy megvan az első unoka, az öreg felszámolja a birtokot, mindent elad, csak a házat tartja meg. A pénzzel Budapestre utazik, a lányához költözik. Orvos veje szanatóriumot nyitna, és erre nekik adja az összes pénzt. Ő maga próbál beilleszkedni a városba, és felkarol egy szegény özvegyet, aki gyomorrákkal küzd és a két kislányát igyekszik életben tartani. De bármibe kezd, itt lenézik miatta. Nem tetszik nekik a beszéde, az öltözködése, ahogy a cselédekkel is emberként bánik és önzetlenül segítene a szegény asszonyon. Kiköltöztetik a szobájából, megtiltják, hogy az előkelő vendégek közé lemenjen, és egyre csökkentik a zsebpénzét is. A fővárosiak többször becsapják, és arra is rá kell döbbennie, hogy a veje elkártyázta a teljes birtokot.

Nem jellemző Gárdonyi regényvilágára a társadalom kritika. Az öreg tekintetes azért izgalmas darabja az életművének, mert ebben bizony tükröt mutat a korának, és nem szép a kép, amit megnézhetünk.

Az öreg tekintetes egy másik kor embere, és nem csak azért, mert vidéken élte le az életét. Komolyan dolgozott, gyarapította a családi vagyont, felnevelte a gyerekeit becsülettel. A becsület, ami benne más, mint a környezetében. Neki fontosabbak az emberi értékek, mint az anyagiak, ami már mindenkit mozgat körötte. Egy jó ember az erkölcsi romlás közepette – ahogy felköltözik a fővárosba, a bukása elrendeltetett.

Érdemes megnézni, hogy a becsülete meddig tartja életben, mennyi csapást képes elviselni. Nagyon fontos neki az öröksége, a birtoka – mégis, eladja, hogy a lánya családjának felemelkedését segítse. Idegen neki a fővárosi környezet, de kész beletanulni, és szó nélkül tűri, ahogy a lánya korlátozni kezdi a mozgásterét. Odalesz a ruhája, a pipája, az emberek, akikkel beszélgethetne. Maga a város idegen neki, de kész felfedezni és alkalmazkodni. Mit kap érte? Kihasználják és kinevetik érte. Az órás özvegye kedves vele, a gyerekeit is megkedveli. Segíteni akar nekik, és a környezete nem érti meg, miért. Mert az új világban az önzőség a divat, a saját javak növelése. Az, hogy az öreg jótékonykodna, nekik kizárt. Nem is tud annyit tenni, mint szeretne, de próbálkozik. Túléli, hogy megtudja, milyen rongy ember a veje, és mit tett az örökséggel. Megkeseredik, bezárkózik, de még kitart. Az utolsó csepp az lesz, amikor a világ hagyja meghalni az ártatlan, kedves kislányt. Akkor már csak azt látja, hogy ez a világ élhetetlen és neki nincs benne hely.

Egy depresszió menet a kisregény, ahogy minden értéket, ami szép és emberi, elvesznek az öregtől. Ahogy rá kell jönnie, hogy mindaz, ami neki fontos, itt már szó szerint halott. Azzal, hogy feladja, végleg győz a modern kor, amelyben a harácsolás és látszat, a pénz a király.

Rövidsége ellenére bőven van benne esemény, Gárdonyi egy perc nyugtot nem hagyott hősének, egyik rémes helyzetből keveri a másikba a tragikus végjátékig. A kor tipikus városi képeit festi meg közben, még élesebben ellentétbe állítva, miben más mindez, mint az öreg tekintetes erkölcsi világa.

A szereplők színre és le lépnek, de annyira tipikus alakok, annyira elkapta őket pár vonással is, hogy így is emlékezetesek tudnak lenni. Azt külön értékeltem benne, hogy nem szörnyeket farag. Szimpla emberek, akik igyekeznek megélni és emelkedni. Nem ők a rosszak, ők csak koruk normáinak megtestesítői. Azért is kell az öregnek elbuknia, mert ő nem ilyen és a normáktól eltérést soha nem díjazza a környezet.

Igényesen, gondosan írt történet.

Igaz, nem egy boldog történet, de attól még érdemes elolvasni.

Gárdonyi: Az öreg tekintetes - Mint szépirodalom: 75% kevés vonással jellegzetes karakteresek teremt, és kritikus a sztori.

Szubjektíven: 75% jó sodrású, tartalmas, még akkor is, ha nem szeretem, amilyen az ember.