Családi, bandaháborús, különleges képességes.

Kekon szigetének lakói mások, mint bárki más a világon. Olyan szerencsés a genetikájuk, hogy a jáde ékkő hatására emberfeletti képességekre tesznek szert. Minél több követ viselnek, annál gyorsabbak és erősebbek lesznek. A Zöldcsontoknak nevezett, kiképzett harcosok klánokba tömörülnek, melyek egykor felszabadították és önállóvá tették a szigetet, és most is harci feladatokat látnak el. Ez azonban nem akadályozza őket abban, hogy egymás között vetélkedjenek a területekért és a befolyásért. A Kaul család azzal kénytelen szembenézni, hogy a rivális Hegy egyre erősödik és kezdi sarokba szorítani őket. Pillérük, vagyis vezetőjük, Lan Kaul olyan megoldást igyekszik találni, mellyel elkerülhetnék a vérfürdőt. Közben a harcosokat vezető Szarv, az öccse, Hilo bátran belemegy a területi harcokba, és igyekszik kőszemű szerelmét maga mellé emelni. A hazatérő húguk igyekszik kimaradni a klánok vitáiból, de az egyre véresebb helyzet mindenkit egy háború szélére sodor.

Különös és egyben különleges is Fonda Lee regénye. Nálunk ezzel debütált, hamarosan érkezik a folytatása is. A vége meg ki tudja, mikor lesz… Hiszen sok minden lehetséges ebben az univerzumban, és még messze nem ért a végére a szerző.

Egyszerre tetszett is, meg nem is, ahogy Lee a Kekon sziget világát megteremtette. Van történelme, ahogy az egykori elnyomottak szabadságharcba kezdtek, és kivívták a függetlenségüket. Ahogy egyszerre különlegesek és mások attól, hogy a szigetlakók genetikája miatt Zöldcsonttá képesek válni. Hiszen ez valami plusz, amitől jobbak az átlagnál, de egyedül itt tudnak vele mit kezdeni. Maga a szervezetek felépítése különösen tetszett. A különféle feladatokat ellátó személyeknek saját nevük van: a Pillér, akire a szervezet épül, aki megtartja az egészet. A Szarv, a harci vezető, aki öklel és küzd értük. Az Időjós, a fő tanácsadó, aki a sakkhoz hasonlóan megtervezi a szervezet lépéseit, és igyekszik megjósolni a többiek reakcióit és terveit. De az alsóbb szintek nevei is megvannak, pl. az Ujjak. (Végrehajtók, könnyen mobilizálható katonák.) Jól kitalált, ötletes és működik is.

A gond azonban az volt, hogy ezek a klánok egyszerre félkatonai hivatalos szervek, és egyszerre emlékeztetnek a jakuzára. Hogy tud egyszerre az állam része lenni, tulajdonképpen a hivatásos katonaságuk és a hatalomért küzdő klánok lenni? Mintha egyszerre lennének törvényen belül és kívül. Ez zavart, és még most sem tudom elképzelni, hogy lehet ezt egyszerre így is, úgy is kezelni a Kekon szigeten.

Családregényként is jól működik a történet. A Kaul család harmadik generációja igyekszik kézben tartani a dolgokat, miközben ott van a háttérben a nagyapjuk, aki félig a koporsóból is képes megkeseríteni az életüket. Három testvér, három különböző vérmérséklet és célok, a maguk harcaival és erősségeivel. Mindegyiküket meg tudtam kedvelni, és annak ellenére drukkolni nekik, hogy ebben a világban nagyon nincs fekete-fehér, csak szürke árnyalatok. Vagy, ha a regény világánál maradok, a zöld sok-sok árnyalata.

A történet kellően pörög és sokféle eseményt, konfliktust kínál az olvasónak. Komoly, személyes drámák vannak: mint Anden drámája, akinek nagyon erős képessége van, de a nagy érzékenység ára, hogy akár bele is őrülhet és elveszti magát. Mit tegyen? Szerelem, hiszen Hilo egy olyan nőt szeret és venne el, akinek nincs képessége, így sokan nem fogadnák el. Politikai és hatalmi harcok, hiszen a Hegy és a Kaul klánok minden területen egymásnak esnek. Háborúznak, komoly fegyveres és kézi tusákat vívnak, miközben diplomáciai lépések sorát is megteszik.

Nincsenek jók vagy rosszak. Gyengék és erősek igen, bűnök és hősies tettek igen.

Erős kezdet volt, várom a folytatását is!

Lee: Jáde város - Mint fantasy: 85% erőteljes és egyedi világa van, karakteres szereplőkkel és harcokkal.

Szubjektíven: 75% a részleteit, pl. a szervezet felépítését nagyon bírtam, de van fura is benne.