Nyomozós, időhurkos, baráti társaságos.

Bee számára egy éve örökre megváltozott a világ. Nagy szerelme, a középiskola költőzsenije, Jim öngyilkos lett. A lány azonban nem tud szabadulni a gondolattól, hogy igazából valami más történt. Az egykori legjobb barátaik most mind hazatérnek, és a nyár végén tartanak egy nagy bulit. Bee is elmegy, hogy feltegye a nagy kérdést: mi történt Jimmel? Az este azonban tragikusan alakul – autóbalesetet szenvednek, és egy különös helyzetben találják magukat. Életük utolsó napja ismétlődik újra és újra, míg nem tudnak megegyezni, ki legyen az egy, aki túléli a balesetet, míg a többieknek meg kell halnia. A kezdeti sokk és tagadás, a kör megtörésére tett kísérlet után Martha lesz az, aki felvet egy ötletet: van egy örök napjuk, derítsék ki, mi történt egy éve Jimmel! A csapat beleegyezik, de nem számolnak azzal, hogy saját sötét titkaik is sorra felszínre fognak kerülni. Ez a nyomozás mindenkit meg fog változtatni, és egyre közelebb sodorja őket a végső döntéshez is.

Az időhurkos történetek divatosak és sok-sok zsáner használja is őket. Horror, thriller, romantikus komédia, esetleg ezeknek a kombinációi. Marisha Pessl története is erre épül, és több zsánert is összeolvaszt egy történetben. Ifjúsági, hiszen a szereplői 18-19 évesek, még éppen nem felnőttek, de már nem is gyerekek. A problémáik is tipikusan a kamaszoké. Thriller, hiszen egy halálesetet derítenek fel, miközben saját fenyegető titkaik is kísértik őket. Sci-fi, hiszen időutazás és időhurok van benne, egy ponton még fizikával is magyarázva. Végül, fantasy is, hiszen a másvilágról, továbblépésről is szól.

Egy részről, pontosan azt kaptam, amit vártam. A baráti társaságból az lesz a túlélő, akire az elején szavaztam volna. Ugyanakkor nagyon meglepett, hogy a többieket mennyire megszerettem a cselekmény alatt. Fel lehetne ide sorolni mindenkit, mert minden egyes szereplőben megtaláltam azt a pluszt, amiért életet érdemelt volna. Még Jim is, aki pedig már eleve halott a történet idején. Mennyi lehetőség, mennyi jelentős élet szakadt félbe… mélyen megérintett a végén a tragédia, ahogy ki van mondva, hogy meghaltak. Ez eléggé le is nyomta a hangulatom a regény végére, annyira sajnáltam itt mindenkit. Még a túlélőt is, akinek azzal kell együtt élnie, hogy már csak ő maradt, és a többiekért is élnie kell. Szeretnék én is a túlélővel abból reményt meríteni, hogy bárhova is léptek tovább, együtt tették, és nekik is jut valamiféle boldogság ott. Szeretnék, de akkor is szomorú.

De a regény nem ilyen tragikus, éppen ellenkezőleg. Mozgalmas és izgalmas, amibe nem egyszer humoros elemek és jelenetsorok is keverednek. Nagy kedvencem marad, amikor Jim ügyének az aktáját akarják megszerezni a rendőrségről, és egyfajta Mission: Impossible játszma kerekedik a fiatalok és a rendőrök között, akik sokkal felkészültebbek, mint a fiatalok valaha is sejtették volna.

Kifejezetten ötletes, ahogy haladnak előre a nyomozásban, nyomról nyomra. Közben pedig jönnek elő sorra a saját titkaik, melyek mind ide vezettek valamiképpen. Van, aki a barátjának falazott egy sötét ügyben. Van, aki titokban drogkereskedéssel ütötte el az idejét. Nem ártatlan és mesebeli hős egyik karakter sem, mindenkinek megvan a maga bűne, bűntudata és kétségei. De pont azért tudtam őket ennyire megszeretni, mert nem hősök, hanem ígéretes fiatalok, akiknek a hibáikból is tanulni kellett. Inkább jellemzi őket az, ahol most tartanak, mint amit a múltban követtek el. Meg lehet érteni mindenkit.

Az események pörögnek, a történet érdekes, és ráadásul még karakterközpontú is a történet. Bee az elbeszélő, aki mindent belülről él meg. Így általa ez egy olyan kaland lesz, amiben a belső érzések, örömök és félelmek, jó és rossz érzetek is meghatároznak.

Az Éjszakai mozi után Pessl megint valami eredetit és nagyon jót tett le az asztalra.

Pessl: Örök ébredés - Mint ifjúsági: 95% több zsánert ügyesen mixel, miközben izgalmas és érzelmes is. Hatásos.

Szubjektíven: 90% a vége még fáj, sokakat sajnálok, de a könyv hangulatos és letehetetlen.