Szökésen dolgozó, lázadó, börtönszigetes.

A fiatal, párizsi alvilágban mozgó vonzó fiatalember, Henri Charriere bűnösnek találtatik emberölésben. Egy selyemfiút késeltek meg, és a tettesről annyit tudtak, hogy Pillangó volt a beceneve. Ahogy Henri beceneve is ez, és nem volt menekvés. Az életfogytig tartó fegyenctelepet választja a francia szigorított helyet, hiszen nagyon erősen bízik benne, hogy 1-2 éven belül sikerül megszöknie, és folytathatja az életét. A megtakarításait egy patronba rejti, ebből fogja anyagilag fedezni a szökését. Szerez pár barátot, és vigyáznak egymásra az úton. Ám a szökés mégsem annyira egyszerű, mint elsőre gondolták. Változatos, meddig jutnak, de valamiképpen Pillangó mindig visszatér a börtönszigetre. Ez azonban nem töri meg a lelkesedését, és addig dolgozik a tökéletes terven, míg vissza nem szerzi a szabadságát.

Ez egy modern klasszikus, ami a megjelenésekor meglepő sikert aratott. Franciaország bestsellere volt, és részben ennek is köszönhető, hogy Charriere végül legálisan is visszatérhetett az országba és Párizsba. Máig sok olvasója van, és ismerősöm is van, aki a Pillangót tartja a kedvenc regényének. Arról nem is beszélve, hogy a filmesek is lecsaptak a sikertörténetre. Van egy klasszikus feldolgozása Steve McQueen főszereplésével, és egy tévéfilm jellegű újrázása nem is olyan régről.

Mivel igaz történet az alapja, és a szerző a saját történetét mesélte el, felmerülhet a kérdés, mennyi a valóságtartalma. Tények, bizonyítékok nincsenek a leírt kalandokra, nekünk csak a szerző szava van és az a tény, hogy valóban elítélték gyilkosságért, valóban egy ilyen börtönszigetre került, ahonnan megszökött, ha ez jó pár évbe bele is tellett neki. A történet nagyon regényes, és olyan fordulatok vannak benne, hogy egyes részei hihetetlenek. Nekem a leginkább ilyen az élete az indiánok között, ahol két felesége is lesz. De igazából ez nem is számít, mert nem dokumentumregényként, kalandregényként kell olvasni.

Erőssége, hogy mennyire erősen épít a mesélés hagyományaira. Olyan, mintha ülnénk a szerzővel, aki a tábortűz mellett kedélyesen sztorizna. Jó a hangulata, a sodrása. Végigvisz az egész történeten úgy, hogy hinni akarsz neki, és amíg mesél, hiszel is. Esetleg utána felmerül benned, hogy talán mégsem volt minden igaz. De ez kit érdekel? A történet jó!

Plusz, szociológia szempontjából úgy is értékes adatokat tartalmaz, hogy a többi adat hitelességét vizsgálnánk. Hogyan alakul egy ilyen szigeten a hierarchia? Hogyan élnek egymás mellett rabok és az őreik? Többszörös és izgalmas dinamika alakul a különféle karakterek között, amelyből egy olyan intézmény rajza bontakozik ki, amely mára megszűnt.

A regény elejétől a végéig mozgalmas, és cselekményben gazdag. Az ítélettel indul a történet, és Pillangó már ekkor azon töri a fejét, hogyan szökhet majd meg, és milyen bosszút fog állni. Ő egy tevékeny figura, aki soha nem pihen. Kitűzi a célt, és küzd érte, bármilyen reménytelenek is a körülményei.

Az újabb és újabb szökések mozgásban tartják a cselekményt. Sokféle, változatos. Az elején nagyon élveztem is, de a kötet hosszú. Több száz oldal, és egy ponton már belefáradtam. Hiába más maga a módszer, a metódus egyezik: Pillangó visszakerül a szigetre, tervez és készül a szökésre. Maga a szökés, majd a bukás. Vissza a szigetre, jöhet a terv és minden indul a kezdetektől.

A karakterek között Pillangó az, aki meg fog maradni az ember emlékezetében. Olyan erő és kitartás van benne, ami annak ellenére hősiessé teszi, hogy egy elítélt bűnözőről van szó. Ha gyilkos volt, ha nem, az alvilágban épített életet magának. A többiek árnyalakok mellette.

A siker akkora volt, hogy Charriere élete további szakaszait is elmesélte az olvasóinak. Vagyis, van még 2 kötet Pillangó kaland: mi történt a végső szökés után?

Charriere: Pillangó - Mint kalandregény: 80% változatos és hangulatos, ami szórakoztat és fejtágító egyszerre.

Szubjektíven: 75% nagyon vitt a mesélős szöveg, az elején még izgalmas is. A vége már nem.