Lakatlan szigeten ragadós, sorozatgyilkosos, bűnökkel szembenéző.

A Néger-sziget egy kietlen szikla, de akár jó üdülőhely is lehetne. Van rajta egy kalandos történetű villa, melyről pletykák keringenek, ki vette meg és milyen célból. 10 nagyon különböző ember kap ide meghívást az új tulajtól, mr. Lacky-tól. Van, akit az ingyen nyaralást, mást a rég látott barátok viszontlátása, esetleg egy jól fizető állás csábít a helyszínre. A szigeten azonban azzal szembesülnek, hogy a házigazda sehol. Egy lemezt játszanak le nekik, melyen mindegyiküket gyilkossággal vádolják. Egy felelőtlen vezető fiatalember már az első este meghal, mérgezett italtól. Elmenni nem tudnak innen, és a házban kihelyezett gyermekdal szerint valaki sorban gyilkolja őket. Miközben próbálnak életben maradni, kénytelenek a saját bűneikkel is szembesülni és megfizetni értük.

Vajon melyik a legismertebb Agatha Christie-regény? A gyilkosság az Orient Expresszen erős tipp lenne, és a Tíz kicsi néger is szerintem benne lenne a Top3-ban. Nem csak azért, mert ezekből készült a legtöbb feldolgozás, filmes is, hanem mert ezekben mutatkozik meg legjobban, miért nevezik a szerzőt máig a krimik királynőjének.

A történet már a kezdeteivel is izgalmas: a tíz ismeretlen egy idegen helyen, és a felvétel, mely mindegyiküket gyilkosnak bélyegzi. Természetesen mindenki tagad, és semmiben nem érzi magát hibásnak. Száguldoztam és halálra gázoltam két gyereket? Minek szaladtak ki a kocsim elé? A rám bízott gyerek vízbe fulladt? Hiszen meg akartam menteni, még ki is tüntettek érte! Halálba küldtem a háborúban a beosztottam? Igen, parancsnok voltam, és elesett a küldetésen – de melyik parancsnok nem hoz néha rossz döntést? Kifogás, az van.

Ám ahogy az ismeretlen gyilkos akcióba lendül, egyre többen kényszerülnek arra, hogy bevallják, valóban bűnösök és megérdemlik a büntetést. Christie színes tablót fest az emberekből – van, aki végig rideg és ellenszenves, más megbánja, amit tett és felmerül az is, hogy talán annyira nem is rossz ember, hogy ilyen szörnyű büntetést kapjon.

Az pedig nagy bravúr a szerzőtől, hogy úgy tudja a bűnös hőseit kezelni és bemutatni, hogy nem azon drukkoltam végig, hogy a gyilkos intézze már el őket. Sokfélék, más-más jellem ez a tíz ember, és Christie karaktert ad nekik. Ellenszenvesebb, tisztességes, akad bőven választék. Talán nem is véletlen, hogy a végső áldozat, Vera másként végzi be, mint a többiek. Ő is gyilkos, ő is rászolgált a történtekre, de annyira kínlódik, annyira szenved, hogy mégis a szimpatikus hősök közé kerül, akit félig-meddig még sajnálni is lehet.

Van ötlet abban, hogyan valósítja meg a vers sorait a gyilkos. Ahogy összeszedtem a halálnemeket, azért a változatosság nem jellemző. Leginkább mérgez, és abban van a változatosság, hogy kerül a méreg az áldozat testébe. Megissza, beinjekciózzák? Inkább az a trükk, a mondókához hogyan illeszkedik majd.

A legnagyobb trükk azonban más. Ahogy Christie elrejti a 10 ember között a gyilkost, és ahogy a végén meglep azzal, amikor egy vallomásból mindent megtudunk. Igen, bele lehet kötni, hogy logikailag csak így van értelme. Az, hogy valaki megtudja ezeket a törvény előtt nem bizonyítható gyilkosságokat, és összeterelje az elkövetőket, az már feltételez egyfajta szakmai hátteret és indíttatást. De az elterelés mestere Christie, még akkor is éreztem a meglepetés erejét, ha korábbi olvasmányélményből és filmekből tudtam is, ki, miért és hogyan lesz a gyilkos.

Olvastatja a történetet, hogy nagyon gyorsan történnek az események. A holtak gyorsan szaporodnak, és a szereplők kis nyomozása dinamikusan viszi ezzel együtt előre a történetet.

Nem ezt tartom a kedvenc Agatha Christie történetemnek, nekem a Halál a Níluson és az Öt kismalac a top, de ezt is szeretem. Érdemes megnézni és elolvasni is!

Christie: Tíz kicsi néger - Mint krimi: 90% fordulatos, pörgő cselekmény csavarral a végén, tele jó karakterrel.

Szubjektíven: 95% szerettem a stílusát, és ahogy Christie egy nagy írói trükköt bemutat.