Fülszöveg: 

Agatha Christie, a krimi királynője, az emberi lélek nagy nagy ismerője volt – a lélekhez pedig tudvalevőleg hozzátartozik a természetfölötti (vagy annak látszó) jelenségek iránti, félelemmel vegyes vonzalom. Ebben a kötetben megtalálható minden misztikus témájú novellája – mindazok örömére, akik az irodalom segítségével szeretik borzongva átélni a természetfölötti titkok közelségét.

Szerintem: 

Mielőtt az évszakhoz, ünnephez köthető kiadói sorozatát elkezdte Christie novelláiből a Helikon, volt egy másik novellás kötet is. Ugyancsak Agatha Christie, de itt más volt a tematika. Valami, amit most eredetibbnek is érzek.

Az utolsó szeánsz

spirituális, misztikus hangulatú novellákat gyűjtött össze. Már csak azért is izgalmasak, mert a kor krimivilágához is lehet meg kötni. Arthur Conan Doyle maga is érdeklődött iránta, és pl. ő is írt szeánszról. Ez a korban divat volt, nem véletlen, hogy Christie ilyen novellája adta a címet és az lett a nyitány.
Ugyanakkor minden történetben ott van a kikacsintás valamiképpen a természetfeletti felé. Christie történeteire inkább a racionalizmus, illetve a személyes, pszichés indítékok jellemzők. Meg is lepett, hogy ennyi olyan történetet össze lehet szedni tőle, amiben felmerül az emberben, hogy nincs logikus magyarázat. Hogy valami van odaát.

Ezzel együtt is jár, hogy nem minden történet krimi. Baljós hangulat akad, de bűnügy nem is feltétlenül kell. A címadó novellában egy látnok tart attól, hogy a még elvállalt idézés hova fog vezetni. Nem ölnek meg senkit, inkább azt feszegeti a novella, hogy milyen éles élet és halál között a határ, és mi az ektoplazma. Nagyon érzem benne a korszak divatját, nem is az írónő stílusát mutatja. Nálam ez sokkal inkább arról szólt, hogy a kor nagy szerzője, Conan Doyle írt ilyet, hát írtak a többiek is. Christie is. Ettől még hangulatos, csak más.
Vagy, ott A baba. Akár Annabelle-történet is lehetett volna, de egészen másfelé kanyarodik el a történet. A babától félni kezdenek a boltban dolgozók, de Christie nem horrort írt, hanem egy érzelmesebb megoldást választott. A babát majd egy kislány elviszi, mert ő azt ismeri fel, hogy a babának csak szeretet kell és akkor rendes baba lesz.

Természetesen azért vannak hagyományos krimik is, még Poirot és Miss Marple is megjelenik a kötet egy-egy történetében. Ők továbbra is a maguk racionális, megfigyelésen, emberi természeten és logikán alapuló világát képviselik. Bár, Christie annyit megenged magának, hogy utaljon arra, a bűneset vagy annak ötlete esetleg fel sem merült volna, ha nem egy olyan környezetben mozognak a szereplők, mint amiben – ahol valami furcsa, másvilági hangulat uralkodott el. Pl. Asztarté szentélye ilyen volt.

20 novella van a kötetben különben, és azt kifejezetten élveztem benne, hogy nem lehetett előre tudni, milyen titokzatos elemet hoz majd a novella. Mert éppen annyira lehet benne szellem, mint öngyilkos sugallatok álmokból vagy a falon színt váltó tapéta. Sokféleképpen van jelen a másvilági elem, és ezt szerettem benne.

Kedvencet nem tudnék kijelölni, a legtöbb novellában találtam valamit, amiért tudtam szeretni. A kék váza rejtélyében a plusz csavar, A tükörben az oidipuszi nyomozásra emlékeztető elem, Az egyiptomi sír esetében Tutanhamon sírjának megtalálása után történtek át/feldolgozása és még lehetne sorolni.

Kellemesen olvasmányosak, világosak és értelmesek is a novellák. Van bennük érzelem is, de Agatha Christie egyike azon női íróknak, akik képesek ezt túlcsordulás és agyonmagyarázás nélkül prezentálni.

Talán csak a borító marad el a már emlegetett kiadói sorozattól, de annál jobb tartamban ez a kötet. Plusz öröm, hogy nem is ugyanazon novellákat meséli el újra és újra, itt volt, amit először olvastam.

Idézet: 

Az anyai szeretet semmi máshoz nem fogható. Nem ismer törvényeket, nem ismer szánalmat, bármire képes, és könyörtelenül elpusztítja, ami az útjába áll.

Akár maga is alapíthatna egy új vallást – mondta Japp. – A krédója a következő lehetne: Hercule Poirot-nál nincs okosabb ember a földön, ámen.