Kalandos, mágikus, mitikus gonoszt megfékező.

Castallan lakói képesek a mágiára, mindenkinek megvan a maga képessége. Egy időben ezért rabszolgasorba taszították őket, de kivívták a függetlenségük, és már saját királyságukban élnek. Alfehr herceg másodszülöttként nem számított rá, hogy megörökölheti a trónt. A bátyja nem csak erős mágiával rendelkezett, de kivételesen jó ember is volt, aki királynak született. Egy merénylő azonban a semmibe vetette a herceget, és Alfie-nak kell a helyére lépnie. Ő azonban titkos mágiákat kutat, hogy megmenthesse valamiképpen a fivérét. Egy illegális varázskönyvet próbál szerencsejátékon megszerezni, amikor a sors összehozza a tolvaj Finn-nel. A lány bárki alakját képes felvenni, és megbízzák a király láthatatlanná tevő köpenyének ellopásával. Az akció során elszabadul egy ősi, mágikus fenyegetés a városban, és a hercegnek az ő segítsége kell, hogy megakadályozzák egy gonosz isten visszatértét.

Egy olyan fantasy történetben, melyben az embereknek különböző mágikus képességeik vannak, mindig kíváncsian olvasom, milyen ötletei vannak a szerzőnek. Mire lehetnek képesek a szereplők a mágiájukkal?

Ez pedig egy olyan történet, amire illik a fenti leírás. Minden ember kapcsolódik valamelyik őselemhez, ezen felül egyéniek a képességeik. Nem is feltétlenül van köze ahhoz a képességnek, milyen elemhez kapcsolódnak. Vegyük csak a főszereplőt! A vízhez kapcsolódik, de a képessége, hogy meghamisítsa mások mágiáját. Ezen kívül varázsszavakkal más dolgokra is képesek. Kicsit sajnáltam, hogy több képességet nem ismerhettünk még meg, nagyon Alfie és Finn álltak ennek a történetnek a középpontjában. Az ő képességüket alaposan be is mutatta a szerző, másokét legfeljebb említette.

Egyelőre nagyon új és kreatív ötletet nem találtam benne, de volt, ami tetszett. Az, ahogy Alfie bátyja életre keltette a faragott állatokat… Sajnáltam is, hogy pont ő nincs jelen már a történetben, legfeljebb mesélnek róla valamit – érdekelt volna, pontosan mire volt képes.

Talán a regényre is ez a benyomásom: van benne lehetőség, egy-egy eleme még kifejezetten tetszett is, csak az összhatás nem az igazi még.

Az furcsa volt, hogy valami nagy kalandot vártam, valami epikust. Ehhez képest szinte csak pár nap történetét kapjuk, egy olyan kalanddal, ami kevés embert érint, és házon belül elintézik. Ha a gonosz terve megvalósult volna, nagyobb ügy lehetett volna belőle, így viszont ez csak egy bevezető kaland – aminek a hátterében érezni, hogy nagyobb dolgok is készülődnek, csak oda még nem lyukadtunk ki.

Alfie olyan karakter, akit meg tudtam kedvelni. Nem tökéletes herceg, mint a bátyja volt. Magában is kevésbé bízik, és küzd emberi gyengeséggel, mint az irigység. De igyekszik, menő a képessége és alapvetően jószívű is. Azt mondjuk díjaztam volna, ha a végére nem akarnak szerelmi szálat sugallni közte és Finn között…

Azért is, mert Finn viszont nem nyerte el a tetszésem. Neki is megvannak a maga démonai, az alakváltás jó képesség, csak éppen a viselkedése idegesített. Nem is értettem, Alfie mit evett benne. Finn alapvetően nyughatatlan és sokat menekül.

Mélyen mondanivaló nincs a történetben, annyit lehet hozzáfűzni, hogy a múlton túllépésre ad példákat. Ne azon keseregj, ami már megtörtént, azon dolgozz, amit még megváltoztathatsz! Ezt mindkét főszereplőnek meg kell tanulnia.

A történet, a szövege, a szereplői is gyerekkönyv szintjén állnak. Van, amikor nem zavar, de most szívesen olvastam valami komolyabbat. Nincs eléggé hangsúlyozva, hogy gyerekkönyv.

Victoria Schwab írt egy trilógiát, amivel ennek sok közös vonása van. Csak éppen ez nagyon nincs azon a szinten, mint a 4 London története. Talán, a 2. részre komolyodik a történet.

Motayne: Nocturna – Mint fantasy: 55% gyerekkönyvnek eléggé kalandos, van ötlet benne. De még nagyon mese.

Szubjektíven: 60% bírtam a főhőst, tetszettek a mágia típusai is, de a történet kisszerű.