Várost védő, titkot őrző, játszmás.

Peter Parker, akiről kevesen tudják, hogy kevés szabadidejében maszkot ölt és Pókember néven New York városát védelmezi, most a múltjával kell, hogy szembenézzen. Fisk, akit az alvilágban Vezérként ismernek, egyszer már a látókörébe került. Nagyon le akarta csukatni, de a férfi pénze erősebbnek bizonyult. Most Fisk visszatért a városba, és uralni akarja azt. Nem csak az alvilágot, de a politikába n is. Fisk tudja, hogy Pókember az útjába fog állni, ezért van egy terve, hogy semlegesítse a hálószövőt. Kísérleteknek és némi született tehetségnek hála olyan emberek dolgoznak nekik, akik utánozni tudják Pókember mozgását, és elhitetik a közvéleménnyel, hogy védelmezőjük rossz útra tért. Miközben Peter igyekszik ellenlépéseket tenni, a kapcsolatában levő problémákkal is kezdenie kell valamit. Harry próbálja figyelmeztetni, hogy túlságosan védelmező MJ-vel…

A Nagy Marvel regénysorozat olyan történeteket mesél el, melyek már léteznek. Csak más formátumban: a híres Marvel karakterek képregénytörténeteit dolgozták át regénnyé. Színes már most a paletta, akár egészen ismert nevek is vállalkoztak arra, hogy a képregények alapján regényt írjanak. Igaz, ez a Pókember-történet pont nem az a kategória.

Még nem tudtam eldönteni, hogy az ad vagy elvesz a történetből, hogy nem szokványos ellenfelet kap Peter. Elméletben azt tudom díjazni, amikor cserélnek a hősök, és egymás helyzetében vagy ellenfeleivel szemben kell kipróbálni magukat. Amikor pl. Joker és Lex Luthor cseréltek, az tetszett. Itt Pókember Daredevil egyik ősellenségével néz farkasszemet, és kreáltak nekik egy közös múltat is. Mégis, nem bírtam túltenni magam azon, hogy végig várjam, mikor bukkan fel Fenegyerek és tesz valamit Vezér ellen. (Nem került ilyenre sor, különben.)

Volt más jellegű gondom is Fisk feltűnésével. Pókember és Vezér világa más hangulatú. Pókember olyasmi a Marvel univerzumban, mint a DC-nél Flash. Ők a csapat humoros fele. Játékosabb, színesebb a világuk. Fisk viszont kemény bandavezér, aki remekül passzol a Daredevil jóval feketébb univerzumában. Ok, egy a városuk, de teljesen más mégis. Most pedig ütközik ez a két világ: valahogy nem illenek össze. Nem véletlen, hogy Pókember általában szuperképességgel rendelkező bűnözőkkel vagy tudósokkal kerül szembe, nem alvilági vezérekkel.

A cselekmény különben nem lenne rossz. Dinamikus, pörgős, sodornak az események előre. Liss még arra is odafigyelt, hogy ne csak akcióban lássuk a hálószövőt, hanem kicsit az érzelmi világát is bemutassa. Azt különösen kidolgozta, hogy kezdi el tönkretenni a kapcsolatát a védelmező ösztöne.

(Ezen a téren is felrémlett lelki szemeim előtt a Flash. MJ itt azt találja ki, hogy riporter lesz. Iris, Flash szerelme is ilyen téren ténykedik.)

De ez nem az érzelmek regénye, elsősorban arról szól, hogy Fisk és Pókember változatosan módokon küzdenek egymással. Egy különleges képességű lány támogatását kell elnyernie annak, aki győzni akar ebben a harcban. Elég hamar nyilvánvaló lesz, aki az ő támogatását a magáénak tudja, előnnyel indul.

Akcióregénynek korrekt, csak éppen ennyit kevésnek éreztem most. Szórakoztat, de igazán nem érintett meg. Nem izgultam, nem szerettem meg a szereplőket, és nem adott az univerzumnak se többet ez a rész. Csak furcsának találtam, hogy Vezér itt az ellenfél. (Még egy X-Men rosszfiút is könnyebben el tudok képzelni Pókember ellenségeként, mondjuk, azért nem Magneto szintű tehetséggel megáldottat.)

A Sötét Főnixnél jobban tetszett, de még ez sem az igazi.

Liss: Hatalomátvétel (Pókember) – Mint akció: 60% kalandos, pörgős történet, ami plusz élményt nem tud nyújtani a világhoz.

Szubjektíven: 50% akcióregénynek korrekt, de egyes elemek nagyon nem jöttek be. Pl. Fisk.