Hazatérő, látszatházasságban élő, áldozathozó.

Japán megnyitja a kapuit a nyugat felé, és a szigetországban hirtelen nagyon sok amerikai is megjelenik. Kereskedők, diplomaták és katonák is állomásoznak is a XX. század első felében. Pinkerton katonatiszt, akit az Államokban jó családból származó menyasszony vár haza. A férfi azonban két évnyi kiküldetés alatt sem akar lemondani a női társaságról. Azt találja ki, hogy ágyast vesz magának. A csodaszép Csocso árva, akit a nagybátyja kész eladni a férfinak. Az ártatlan lány azonban nem sejti, mi történik valójában. Még színjátékot is rendeznek neki, mintha Banjamin Pinkerton feleségül venné. A 2 év letelte után azonban Benjamin hazatér és megnősül. Csocso megszüli a férfi fiát, és reménykedik, hogy a férje visszatér hozzájuk. Ám amikor eljön, abban nincs köszönet: meddő felesége Csocso fiát akarja megszerezni.

A történet nem véletlenül hasonlít Puccini híres operájára. A szemfülesebbek még azt is észrevehetik, hogy a nevek is egyeznek. A regény címéről nem is beszélve… A szerzőt az opera ihlette meg, és annak története alapján írt regényt is.

Manapság kétlem, hogy ez akkora PR érték lenne. Sokkal nagyobbat tud ütni, ha egy olyan felkapott karakter kap történetet, mint Tony Stark vagy rá lehet sütni egy olyan címkét, hogy akár a Downton Abbey – jobb, mint A lány a vonaton. Abban a korban, amikor az olvasás hanyatlásáról írnak tanulmányokat, sokkal könnyebb egy popkulturális sikerhez rákapcsolódni és figyelmet szerezni, mint egy klasszikussal.

Én azonban az a csodabogár vagyok, aki be meri vallani, hogy szereti a klasszikus zenét és az operákat is. Mozarttal kezdődött a szerelem, és szívesebben is olvasnék egy A varázsfuvolán vagy a Figarón alapuló regényt (igen, tudom, hogy színdarab az alapja, amit elolvashatnék, de nem véletlenül írtam regényt – nem ugyanaz), de ez is felkeltette az érdeklődésem.

Az előismeret révén megadatott az a plusz, hogy azt figyeltem, mennyiben tér el és mit vett át az eredetiből Kimura Rei. Azt valahol tudtam is értékelni, hogy ebben a történetben nem a szerelem, a szenvedély lett a kiemelt rész. Valamennyire történelmileg akarja alapozni, és Csocso anyai érzelmeire és áldozataira fektet hangsúlyt.

Az ő témája az, hogy az amerikaiak/nyugati népek hogyan használták ki a helyi lehetőségeket és hogyan zúztak össze életeket. Ha nem is megy bele részleteibe, de érzékelteti, hogy mennyire kilöki a japán társadalom a félvéreket. Az egy zárt világ volt, és hiába nyitottak a nyugat felé, nem ment egyik napról a másikra forradalom végbe. Csocsónak kellett a házasságról papír, hogy beköltözzön a férfihoz és az övé legyen. Az imádott fiáról azért lesz képes lemondani, mert tisztában van azzal, hogy amerikaiként esélyei lesznek, és nem fogják kitaszítani a japán vére miatt. Japánban viszont örök pária lenne az amerikai apja miatt.

Ami kissé ambivalens érzés, hogy a szerelmi szálban szerettem, hogy nem érzelmes. Nem is illett volna a cselekményhez, hiszen Benjamin és Csocso kettőse inkább üzleti alku révén kerül össze, nincs szó érzelmekről. Ez az amerikai házasságban is érezhető, ha ott egy fokkal több érzelem is van. Viszont, ugyanez a stílus kevés volt a történet másik feléhez. A meddőség, a gyerekről való lemondás is olyan szikár, tömör, mint a frigy korábban. Itt igényeltem volna, hogy az érzelmeimre is hasson a szerző.

Kicsit olyan ez a regény, mintha még csak a cselekmény váza lenne készen belőle. Megvannak a jeleneteket, a történet szerkezete, de még karakterekkel, színekkel és érzésekkel fel kellene tölteni.

Az operához képest nagyon más a vége is, és nem vagyok benne biztos, hogy ez így tetszett. Csocso életére ok, de nem volt a végén semmilyen nagy érzelmem. Vége volt és kész.

Érdekességnek elment, de irodalmi élményt nem nyújtott.

Kimura Rei: Pillangókisasszony - Mint női: 45% a szerelem, anyaság és önfeláldozás témáit variálja, kissé száraz stílusban.

Szubjektíven: 40% az alapötletet szerettem, a kivitelezését kevésbé. Száraz, vázlatos.