Fülszöveg: 

Mit áldoz fel egy szerelmes kedvese gyógyulásáért? Pénzét? Legféltettebb kincsét? Vagy a nevét is odaadná?
Az Anonymus sorozat második kötetében Perka, a solymászlány története folytatódik. A középkor forgatagában gyógyító és rontó varázslatok, gonosz áskálódás és szerelmes vágyakozás sodorja tovább. Sorsában szerepet játszik a királyi akarat, a sündisznók öröksége, a kíváncsiság és egy apró makk.

Szerintem: 

Szép és kerek, mindent elvarr. Van benne történelem, erős női hős, fordulat. Papíron szeretnem kellene ezt a történetet. Mégis, olyan

rossz szájízzel tettem le…

Azt hiszem, ez az eset, amikor találok egy szereplőt, aki a könyvben pozitív szereplő, jól alakul az élete. Én viszont nem bírtam, és nem örültem neki, hogy az lett vele, ami. Mivel a szereplők élete nem úgy haladt, ahogy szerettem volna, így meg marad a csalódottság. Miközben a regényben minden kerek, és tudom is értékelni, de nem megy, hogy szeressem.

Konkrétan – Albert az, akivel nem tudok megbékélni. Fel nem fogom, mit látott benne Perka az izmain túl. A kötet elején súlyos beteg, közel van a halálhoz. Nagyon nem örültem neki, hogy nem csak felépül, de el is veszi Perkát és családot alapítanak. Nátánt sokkal jobban szerettem nála és az ő szenvedése miatt Albertet meg nehezen viseltem. De több esetben is előfordul, hogy nem igazán díjaztam, ami a szereplőkkel történik. Sajnáltam, hogy a kis Albertet - Perke és Albert lovag fia – nem simán kolostorba kell adni, de még csak nem is látogathatják, hogy a gyerek igazi szerzetessé válhasson. Ok, a korszakra kell érteni, amikor ez volt a tudóssá válás útja. De akkor is. Olyan kegyetlennek érzem, ahogy a gyereket ki kellett szakítani a családból. De a vége is – ahogy Nátán és Perka végül összekerülnek, mire Perka már nagymama? Én nekik drukkoltam, de nem az életük végére. Így ez is megkeseredett számomra kissé.

Viszont, cserébe, történelmi regényként nem nagyon tudok belekötni. A szereplők szervesen a lefestett korban élnek, és nem csak a mindennapok, udvari élet és szokások vannak benne, de mellékszereplőkként ott vannak a történelmi személyek is. Kifejezetten érdekes volt Béla király betegsége és ahogy kezelték. De Albert tanári szerepe is lekötött Imre herceg mellett. Nem is annyira az, amit a gyereknek tanított, hanem Imre alakja. Ha más lenne a korszak, azt lehetne számolni, hogy milyen szinten Aspergeres a gyerek. Nagyon szépen meg vannak a tünetek, csak a herceg jól funkcionáló oldalra esik – és ki is van hangsúlyozva, hogy királyi herceg. Amiért alacsonyabb rangban, vagy parasztként komoly bajban lenne, így el kell könyvelni különcségként.

Perka nagyon szimpatikus hősnő, aki szívvel-lélekkel küzd is azért, ami fontos a számára. Miközben vannak ambíciói, nő is. Tetszett, ahogy Schmöltz Margit meg tudta oldani, hogy betöltse a korban kijelölt női szerepet: vagyis feleség és anya, aki sok mindent fel is ad a családért, ugyanakkor alakítja a saját életét, van hivatása és célja az életének azon túl is, hogy Albert neje és a gyerekei anyja legyen. Nyílt, megmondja az igazat, ha fáj is. Jó anya lett belőle. Talán csak az a vonal halvány, hogy miképpen lesz a Gesta szerzője. Az Anonymus-vonal van szinte teljesen elrejtve a történetben. De azért benne van és készül is a krónika a háttérben.

Negatív szereplő, konfliktus nem is igazán akad benne. Inkább arra ad egy magyarázatot és nőregény is mellette, hogy miért csak Anonymus egy korszakos mű alkotójának a megnevezése.

Letisztázott, igényes a szöveg is. Nincs túlírva. Szerettem, ahogy szépen egyensúlyoz az érzelmi oldal és a világépítés között. A cselekmény azért kevesebb, de a sok középkori élet-darabka tudta számomra pótolni, hogy Perka és a családja élete már kevésbé mozgalmas.

Tudnám szeretni ezt a könyvet, de akár a duológiát is írhatom, csak éppen az egyetlen Albert. Őt annyira nem bírtam megkedvelni…

Idézet: 

Az asszonyi munka eredménye láthatatlan, ha egyetlen napra tekintünk. Ki venné észre, hogy eltűnt a pókháló a sarokból, hogy valaki felseperte az udvart, hogy nem szárad ételmaradék az edény alján? Az asszonyi munka csakis két távoli időpont közé feszítve mutatkozik meg. Nme mérhető, sosem fejeződik be, szabályokba sem foglalható. Csak egyszerűen érzi az ember az őt körülvevő gondoskodást, tudja, hogy itt rendben mennek a dolgok, hogy megpihenhet, biztonságban van.