Fülszöveg: 

Eltérő sebességgel élő emberek és társasházi boszorkányok, valóságviharok és érzelemszabályozás, kívánságteljesítő alapítvány és elhagyott űrállomás, spórák a vérben és fogak a gyomorban: a 2018-ban indult antológiasorozat idei kötetében tizenhat különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Szerintem: 

Az egyik legjobban várt novella gyűjteményeim évek óta az ilyen év legjobb kötetei. Rakosgatom is őket, nem akarom rávetni magam, de mivel hamarosan kijön a 2023-as kötet, megengedtem magamnak a 2022-es elolvasását.

Egy időben szerettem találgatni belőle, hogy

mi éppen a fantasy és a sci-fi trend. Mivel ez a magyar verzió, akár azt is, hogy milyen nemzetközi sikerek hatottak a magyarokra. Bár ennek egyre kevesebb értelmét látom, azért egy-egy tendencia még feltűnő.

A cli-fi egyre inkább teret kap, és ebben a kötetben már fantasyba is átszivárog a sci-fi történetek mellett. A Kiscsillag Delta az a forma, amit már ismerünk, tönkretett Földdel és a kétségbeesett megoldás kereséssel. De itt van Gaura Ágnes története is, aki a tündérekkel és egy elrejtett édennel, aranyalmákkal mesél arról, hogy a klímakatasztrófa mit tett a világgal.

A másik, amit többször felismertem, a közös kultúrkincs át- és feldolgozása. A Vén páviánok történetében pl. van egy olyan elem, amit hallottam már népmesében, feldolgozta Móra Ferenc, de a Logan futása című filmben is ott volt. Az öregek halálba kergetése. És kapcsolódik is a cli-fi témához, mert itt a klímának okozott károkért számítanak bűnbaknak, és vesz el tőlük mindent a társadalom. 80 fölött se gyógyszer, se ápoló, biztatják a fiatalokat, hogy jelentsék föl őket, hogy az állam végezzen velük.
De ott van a Hétszerte is, amelyben a Világszép nádszál kisasszony alapötletét egy jelentős motívumát fedeztem fel.

Hangulatában a komorság, ami legjobban megmaradt. Nem számoltam össze, hogy a 16 történetből mennyinek van tragikus vége, kemény üzenete, de többnek éreztem, mint a könnyedebb történeteket. Mert azért van benne az is.
A Foghíj egy dark fantasy történetbe oltott szerelmes mese, hogy azért mindenen túl a szeretet és a szerelem létezik, és igenis megéri küzdeni érte. A Boszorkányper az emberi természetről, kirekesztésről mesél – a másság nem tűréséről, de olyan lezárást kap, hogy mégiscsak mosolyt csalt az arcomra és a kis boszi vissza tudott vágni.
De ezek a kivételek, minél inkább nézem a címeket, azért visszaköszön a közhangulat – háború, válság, járvány, természeti katasztrófa. Ezt éljük, ez jelenik meg a történetekben is.

Kedvenceket nem emelek ki, de nem is kell. Ahogy eddig is, már befutottak és új szerzők is helyet kaptak. Több ötlet, stílus, hang és történet váltakozik, így egy igazán sokszínű, jól olvasható kötetet kaptunk kézhez. Van ijesztőbb, szerelmesebb, tudományosabb és mesésebb történet is benne. Jó felfedezni, kitől mi került be.

A borítót is szerettem, ha azért azt megjegyzem, hogy sokkal derűsebb a benyomása, mint a benne szereplő történeteknek.