Barátnős, régi titkot őrző, kutatós.

Kit komolyan megdolgozott mindenért, amit elért. Középiskolásként jött rá, hogy mit akar kezdeni az életével, és a célra szegezett tekintettel menetelt előre. Jó jegyek, egyetemi ösztöndíj, majd az egyik laborban lett munkatárs, a kamaszkori példaképe mellett. Most ünnepelni kellene: a labor megnyert egy pályázatot, komoly munkát végezhetnek, és a három gyakornoki hely egyikére Kit biztos befutónak tűnik. Ám új kollégát kapnak, Diane személyében. A zseniális, gyönyörű Diane, aki a középiskolában Kit figyelmét a tudományra irányította, aki a legjobb barátnője volt, és aki súlyos titkot bízott rá. A féltékenység és bizonytalanság egyre veszélyesebb vizekre sodorja a két nőt – barátság és vetélkedés határozza meg a lépteik, egyre közelebb hozva egy katasztrófát.

Már a borítóban volt valami, ami megfogott. Kicsit benne van a tudomány kérdésköre, kicsit a hité. Ahogy a két kéz nyúl egymáshoz – a teremtéstörténet a Sixtus-kápolna freskóin. Ahogy Isten ujja Ádáméhoz ér. De itt kicsit más a helyzet, az egyik kézen fut valami anyag, valami mesterséges. Ez nem a vallás története lesz, hanem a tudományé. Amely ugyanannyira teremtő tud lenni, de azért más.

Izgalmas az is, ahogy a tudomány ebben a regényben megjelenik. Nem tudományos munka, nincs is rendesen körvonalazva, mivel és hogyan foglalkoznak. A lényeg az, hogy ez egy zárt, különleges közösség. Egy labor, benne a tudósok. Akik egyszerre munkatársak, akik megosztják egymással az életük: barátok, szeretők, többek alkalmi ismerősöknél. Ugyanakkor ellenfelek is, hiszen a tudományban számít az elsőség, amiből csak egy lehet. Versengenek.

Ez eleve teremt egy feszült helyzetet, ha eleinte a szerző kicsit meg is téveszt minket. Ahogy Kit közel kerül a céljához, álmai munkájához, ahogy összejön az egyik kollégával. Mintha a szerelem és a karrier is meglehetne, álomélet tudós módra. De jön Diane, hozza a félelmeket, a régi titkokat, és a helyzet gyilkos viszonyai erősödnek fel.

Kit versengő, győzni akar, de Diane kisebbrendűségi érzést kelt benne. Diane szebb és okosabb, de gyilkosabb is. Valaha barátók voltak, de Kit nem akar a barátja lenni. Nem tud bízni benne, ellenséget lát benne. Egyre nagyobb a paranoia, és Kit így belesodorja magukat egy terhelt helyzetbe.

A szerző a múlt emlékeivel erősíti fel a jelen képeit, és mutatja meg, miből táplálkozik Kit rögeszméje. Hangulata van, jó kirakós is, csak éppen mégsem tudtam a magamének érezni.

Kellett volna, hogy valamennyire szimpatizáljak Kittel, de ez nem történt meg. Nekem inkább ellenszenves volt, ahogy saját fejére hozza a bajt. Ha nem ellenséget keres, ha nem kezd el aggódni és problémákat gyártani, minden másképp tudott volna alakulni. Nem éreztem jó embernek, szimpatikus figurának sem. Még Diane is szimpatikusabb volt nekem, akinek nem egy szociopata vonása volt, mégis emberségesebb és normálisabb tudott lenni, mint Kit.

A regény vége is igencsak rossz élményt hagyott maga után. Volt ott egy csavar, egy meglepetés, amin meg kellett volna lepődni. Hogy a két lány sorsa milyen régen kapcsolódott egymáshoz, és hogy lettek egymás végzete már a kezdeteknél. Gondnak érzem, hogy ezen nem tudtam megütődni. Ez inkább csak egy szerencsétlen véletlen, ami elindította a dominókat, de a végeredmény tekintetében lényegtelen.

Abbott jó atmoszférateremtő, amiben benne van az is, hogy erőteljesen ábrázolja hősnője feszített lelki állapotait is. Ez az, ami végig nagyon jól megvan, és ami tetszett.

Vagyis, van egy korrekt történet, érdekes helyszínnel és feszült helyzetekkel, gondos lélekrajzzal. Csak sajnos, nekem kellett volna egy pozitívabb hős, és egy olyan befejezés, amivel jobban ki vagyok békülve. De egyszer érdekes volt elolvasni.

Abbott: Fogd a kezem - Mint thriller: 70% erős hangulatú, összetett hősnőkkel megírt, szinte paranoid történet.

Szubjektíven: 55% a történet jó, a hangulat feszült, de kellett volna egy szimpatikus hős.