Örökséget felfedező, kisvárosi, új kalandba vágó.

Oaks számára a családja gyökerei a múlthoz tartoznak. Édesapja valaha Magyarországon élet, de 56-ban elment. Oaks ugyan megtanulta tőle a nyelvet, de még sosem járt az apja szülőföldjén, és nem is tervezi. Már középkorú, nős férfi, amikor rejtélyes örökséghez jut. A Balaton mellett örökölt egy birtokot, szőlővel és egy villával. Azonnal eladná, de az apja és a felesége meggyőzi, utazzon oda felmérni, mit is örököltek. Oaks hamar beilleszkedik a kisvárosi miliőbe, ahol ugyanolyan jól megfér egymással a bevándorló éttermes, mint a tősgyökeres balatoni ember. A birtok ráadásul rejtélyes is: ki az idős asszony, aki ott él? Miért Oaks lett az örökös? Ahogy a Balaton vidéke egyre közelebb kerül a férfi szívéhez, úgy mérlegeli egyre inkább, hogy itt ő is megteremthetné a családjának az édesvízi mediterrán életet. De mit szól ehhez a neje?

A festészetből már egyetemistának kellett lennem, hogy meglássam a szépséget az impresszionista festményekben. Azóta ez az egyik kedvenc művészeti irányzatom, és ebben a regényben olyan érzésem volt, mintha rátaláltam volna valamiféle impresszionista képre.

Számomra ez a regény egy hangulat megragadása. Amit a cím ígér, egy kis mediterrán egy tó partján. A regényből ki is derül, miért érzi ezt a szerző és vele a szereplői igaznak. A hangulat, az ízek és a színek, az egész életérzés. Valahol érdekesnek is találom, hogy kamaszkoromban nekem is megvolt ez a Balaton élmény, így nosztalgikus is volt számomra a regény. Igaz, én nem örököltem balatoni villát, de van olyan emlékem, hogy éjjel egy hegyen, a szőlészet mellett ülök egy párkányon egy pohár fehér borral a kezemben és nézem az éjszakai Balatont. Köröttem vidám társaság, és az egészben van valami romantika. Azt szerettem ebben a regényben, hogy ezeket az érzéseket és emlékeket visszahozta számomra, mert a felnőtt fejemmel a Balatonban az üzletet, a zsúfoltságot és az erőlködést látom. A mai fejemmel nekem kora tavasszal tetszik a Balaton, amikor még nincsenek turisták, és alig látni embert. Olyankor szívesen ülök ki a mólóra, nyáron messze kerülöm a tavat.

Ez az, amit értékelek ebben a kötetben. A hangulatot, az impresszionizmust. Szeretném azt hinni, hogy akinek szintén megvan a maga élménye a Balatonról, ez a kötet fel tudja idézni – nem a cselekménnyel, a hangulattal.

Ám, ha arról kell írnom, maga a regény mit nyújt cselekményben, szereplőkben, már kezdek bajban lenni és kezdem levonni a pontokat.

A cselekmény szinte nincs is. Oaks lejön Kanadából, és kószál a kisvárosban. Ezzel-azzal beszélget és annyi. Nekem ez nagyon kevés. Legalább lett volna rejtélyesebb a múlt! Vagy átélhető, miért hoz egy egész életmódot megváltoztató döntést a kötet végére. Nem értettem meg, miért dönt úgy, ahogy. Mintha egyik percről a másikra felfedezett itt volna valamit, csak nem jött át a könyvből, pontosan mit is.

Jellegzetes alakok vannak a regényben, de egyik sem egy mély figura. Karikatúránál, papír figuráknál többek, de egy-egy típus megtestesítői. Lehet sejteni, ha Oaks, a főszereplő sem tudott közel kerülni hozzám, a mellékszereplők még kevesebb sikerrel jártak.

Amit még nagyon hiányoltam: hol van maga a Balaton? A borítón ott ez a gyönyörű kép, és a hős most érkezik Kanadából, először látja a Balatont, és nincs egy megkapó leírás sem róla a könyvben? Végig azt vártam, hogy szavakba lesz öntve magának a tónak a szépsége. Nem lett. Nézegessem a borítót…

Mindezzel együtt nem volt rossz élmény ez a regény, még a folytatást is biztosan el fogom olvasni. A hangulatában ott van az a plusz, ami miatt leveszem a polcról. A kezdet tehát megvolt, érdeklődve várom, merre halad tovább a sorozat.

Tóth: Édesvízi mediterrán - Mint családregény: 55% hangulatos, kellemes környezetű kötet, de miről szólt igazán?

Szubjektíven: 50% az atmoszférája megragadott, a szereplői is kedvelhetők, de cselekmény?