Nyomozós, bosszút álló, bizalmat építő, eltűnt személyes.

Lizzy élete kezd nagyon jól alakulni, bár ezt a nő még emészti. A magánnyomozói praxisa szépen beindul, és szereti is csinálni ezt a munkát. Jared stabilan jelen van az életében, és érezhetően szereti a nőt. Már össze is költözne vele, de képes kivárni, amíg Lizzy is rászánja magát, hogy tovább lépjenek. Hayley továbbra is a szeme előtt van: az irodában adott neki munkát. A legújabb ügyében egy eltűnt személy után nyomoz, aki az eltűnése után egy guru megszállottja lett. A férfi hírhedt extrém fogyási módszertanáról, Lizzy el is indul ezen a nyomon, és közben egyre közelebb jut az igazsághoz is. Arra viszont későn jön rá, hogy Hayley miben töri a fejét. A lány elérkezettnek látja az időt, hogy mindenkinek megfizessen, akik miatt pokol volt a gyerekkora. De vajon meddig megy el a bosszúban, marad-e lehetőség még visszafordulni?

A Kristály pöttyös könyvek az a szerzői sorozat, amiből eddig bátran válogattam. Vannak benne nagy kedvenceim, és amik kevésbé tetszettek, azokat is meg tudtam látni az értéket. Most úgy érzem, ez a sorozatuk lesz a kivétel. Lizzy Gardner magánnyomozó esetei. Ez volt a 2. kötet, és helyenként igencsak szenvedtem vele.

2. kötet, de igazából ez nem lényeges. Külön történet, külön nyomozás. Amilyen átívelés van, az megkapja a magyarázatot. Miért akar Hayley bosszút állni? Most is elmeséli a szerző. Miért esik olyan nehezére a hősnőnek összeköltözni a szerelmével, és kimondani, hogy szereti? Többször elmondja a szerző most is. Természetesen, ahogy minden sorozatban, itt is jobb ismerni az előző kötetet, de érteni lehet anélkül is.

Két történet bontakozik ki benne egymás mellett, ami koncepcióként még tetszett is. Erősíthetik egymást, hogy a végére szépen minden összeálljon. Nem így jött össze. Mert annyira más a kettő, hogy csak Lizzy személye az összekötő kapocs.

Az eltűnt nő esete a guruval érdekesnek hangzott, de leírva nagyon üres volt. Még röhejesnek is éreztem, hogy milyen módszert dolgozott ki a guru. Filmen láttam már hasonlót, csak abban pszichológiai kísérlet miatt mentek el ennyire messze. Azt se díjaztam túlzottan, hogy Lizzy végig ezen a szálon halad, hogy a végére egy csodás és villámcsapásszerű fordulattal más irányba mutasson meg a megoldás. Nem szeretem az ilyen krimi vezetést. Nekem a logika fontosabb lenne, mint a meglepetés a gyilkos személye miatt.

Hayley és a bosszú több érzéssel van megírva, jobban le is kötött. Még akkor is, ha nagyon nem voltam kibékülve a szál végével. Nálam más az értékrend, mint amit itt a szereplők képviselnek. Mert igen, meg tudom érteni a lányt. Valahol jogos, hogy bosszút akar. De a választott módszer… Miért jobb az, hogy megkínoz és csonkít valakit, mintha megölte volna? Még úgy is, hogy nem ártatlanok szenvedtek miatta, nagyobb súlyának kellene lennie annak, amit elkövetett. Irritált, hogy Lizzy és a társaság egyből felmentené, pedig azzal igenis foglalkozni kellene és kezelni, hogy gond nélkül kést ragadott és csonkított. Az nagyon nem egészséges személyiségre vall.

Az is hozzájárul a rossz megítéléshez, hogy Lizzy karakterét nem érzem hitelesnek, és nem tudok együttérezni vele. A döntései között sok olyan van, amivel nem tudok egyetérteni vagy megérteni. Pl. ahogy az egyik fejezetben még azt fejtegeti, miért nem képes kimondani a szeretlek szót, a következő jelenetben meg hirtelen világgá üvölti? Mégis, mi történt 3 oldal között, mert a szövegből nem jöttem rá? Valahogy azzal se tudok mit kezdeni, még mindig milyen sebeket hordoz a lelkében, pedig nincs olyan trauma mögötte, mint Hayley esetében.

Próbálok magamból egy pozitív gondolatot kicsikarni, de most még a borító se tetszett. Átlag kriminek elmegy, de ennél dicsérőbb szavak most nem jönnek.

Ragan: Holtsúly – Mint krimi: 50% Lizzy nyomozása lassú, Hayley szála érdekesebb, de a vége elrontotta azt is.

Szubjektíven: 35% Lizzy története untatott, a karakter se szimpatikus. Hayley mentette.