Családot egyesítő, saját útért küzdő, régi sebeket feltépő.

Adorján hosszú évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy nem él tovább hazugságban. Próbált normális lenni, a társadalom által elvárt formában élni. Megnősült, fia született, megtalálta a helyét a kórházban, mint orvos. Ám a szíve egy férfié volt. A felesége csak úgy egyezett bele a békés válásba, ha Tomiról a férfi lemond. Megtette, és bánja azóta is. Mikor megtudja, hogy halálos beteg, a párja unszolására Adorján megpróbálja felvenni a kapcsolatot már felnőtt fiával. Tomit sokként éri, hogy az apja mégsem halott. Az anyja a férfi ellen uszítja, és esélyt sem akar adni a békülésre. A fiú éltében azonban ott van egy jellemes nagyanya, egy új szerelem lehetősége egy kedves lánnyal, akik más hatást gyakorolnak rá. Tomi egyszerre küzd azért, hogy azzal foglalkozhasson, amivel szeretne, és hogy esélyt tudjon adni az apjának, ezzel együtt magának is valami többre és jobbra.

Bálint Erika kötete valami más volt, mint amit előzetesen elképzeltem. Csendesebb, másképpen fájó. Vagy valami sziruposan meghatóra, vagy egy nagyon fájdalmasra készültem lélekben, de ez a kötet visszafogottabb ennél.

A tényleges cselekmény nem sok benne. Egy cselekményközpontú regényhez képest alig történik benne valami. Ráadásként a nagy konfliktus a múltban történt meg, annak utóhatásaitól szenved minden szereplő a jelenben. Azt pedig nem tettekkel tudják helyrehozni, hanem beszélgetéssel és érzelmekkel.

Karakterközpontú a regény, ahol minden lényeges elem a szereplőkön belül kap szerepet. Nekik kell átérezni a múltat, a jelenben döntéseket hozni és tisztázni az érzelmeiket, hogy tudjanak jövőt építeni. Minden egyes szereplőnek démonokat adott a szerző. Tomi, aki nem azt az életet éli, amit szeretne, hanem amit az anyja rákényszerít. Ehhez hozzájön, hogy eddig halottnak hitte az apját. Kifejezetten fájdalmas, ahogy Éva a saját mérgét és keserűségét a fiúra önti, és megmérgezi a kapcsolatait. Így egy szeretetből és haragból levő lánc köti ezt a két szereplőt össze, ami mindkettőnek káros. Más alapokat kell találniuk. Adorján, aki tele van megbánással, de nem tudom elítélni a tetteiért. Az kiderül, miért kellett elmennie. Amilyen harcot Tomi most vív az álmai szakmájáért, neki is hasonlóan küzdeni kellett a személyes boldogságáért.

Ő egy kész karakter és jellem, nem neki kell itt fejlődni és alakulni, hanem bocsánatot kérni a fiától. Ő az esélyt kérő, és az egyik legszerethetőbb karakter a regényben. Sajnáltam is, hogy annyira kevés idő jut apára és fiára, mert az egy jó téma benne, jól is megírva.

Éva megkeseredése is alaposan be van mutatva.

A szerző külső, mindentudó elbeszélőt használ, de egy-egy rész erejéig szót ad a szereplőinek is. Így még élesebb képet fest a lelki küzdelmeikről, és sikerül elérnie, hogy mindenki érthetővé és kedvelhetővé válik. Éva, akit nagyon sokáig lehet utálni azért, amit a volt férjével és a fiukkal művelt, nem véletlenül lép erre az útra. Minden fájdalma, jogos vagy jogtalan itt van. Ő maga is szenvedett, és nagyon tanulságos, ahogy a nem szűnő gyűlölet csak oda vezet, hogy elveszti a szeretteit. Változnia kell, vagy csak a harag marad neki. Ő az, akinek az egyik legnagyobb utat kell bejárnia a történetben.

Nekem erről szólt ez a regény, az egyének harcáról önmagukkal és a konfliktusok legyőzéséről. Bele lehetne menni, hogy mennyire LMBTQ regény ez, de felesleges. Nem az a lényeg, a szexualitást különben is magánügyként kezeli a könyv, nem a szerelem és irányultság a fontos. Hanem önmagunk elfogadása és azok az áldozatok, amiket azért hozunk, hogy önmagunk lehessünk.

Egyes cselekményszálak, néha a stílus nem tetszett, de egy korrekt regénynek tartom.

Bálint: Adj esélyt! - Mint családregény: 70% több nézőpontú, érzékenyen megírt. Kevés cselekmény, sok érzelem.

Szubjektíven: 60% tetszett, ahogy a szereplőket kezelte, de a végével még békülnöm kell.