Világtól elzártan élő, családi titkos, erdei.
Jens egy erdő mellett nőtt fel, famunkákkal foglalkozott, míg vállalkozó szellemű testvére másra sem tudott gondolni, mint minél messzebb kerülni innen. Jens maradt, a testvére elment, a kapcsolat megszakadt. A szótlan, jóképű fiatalember azonban megismerkedett egy lánnyal. A szülők ellenérzése ellenére nagyon fiatalon megházasodtak, családot alapítottak, és ott maradtak az erdei házban. A tragédiák azonban sorra jöttek: az ikrek közül a kisfiú rejtélyes módon meghal. A fiatalasszony olyannyira elhízik, hogy már felkelni sem tud. Liv, a kislányuk halottnak lesz nyilváníttatva, hogy ne kelljen iskolába mennie. Jens retteg, hogy még valamit elveszíthet, így óvni próbálja szeretteit mindenkitől és mindentől. Egy kíváncsi helyi viszont a nyomukra akad, és a világuknak változnia kell.
Elsőnek érdemes elgondolkodni azon, hogy ez krimi vagy thriller, vagy valami más. Nem vegytiszta a műfaj, és elég sok mindent bele lehet látni. Hibrid! Egyrészt, a helyi igyekszik kilesni az erdei család titkait, és bizony bűntény nyomára is akad. Nem úgy nyomoz, mint egy hivatásos, de általa mégiscsak van egy krimi ág is.
A thriller pedig abban van jelen, ahogy Liv folytonos fenyegetettségben él. Ő még túl kicsi, hogy felfogja és megértse, de nagyon nem egészséges a családi közege. Az apjának nagyon komoly téveszméi és baljós tevékenységei vannak. Lehetne választani, melyik a leginkább elmebeteg dolog, amit csinál. A cím miatt sokan a gyantára szavaznának, szerintem, de azért az élete sem kerek. Nekem már ott megakadt a történet, miért hagyta, hogy a csinos felesége egy emberi gombóccá váljon. Azt meg elképzelni se akarom, hogy még ebben a formájában is teherbe ejtette még egyszer.
A horror pedig ott van, amit nem látunk. Abban, hogy mindezbe felnő egy gyerek, akinek ez lesz a norma. Liv számára az, hogy a holtan született kishúgát sóban aszalják, majd tartósítják a tetemét, ugyanolyan természetes, mint a korabeli kislányoknak a babázás. Ez a regény borzalma, ahogy megmutatja, mennyire alkalmazkodóképes az ember. Senki nem erkölccsel születik, azt tanuljuk a környezetünktől, ahogy a normákat is. Ha valaki egy ilyen torz családba születik bele, és még ennyire el is van zárva más ingerektől, esélye sincs. Ugyan a történet nyitva hagyja, mi lesz Liv sorsa, nekem erős a gyanúm, hogy belőle a hagyományos értelemben vett normális ember soha nem lesz.
Vékonynak éreztem a kötetet, pedig annyira nem az. Gyorsan lehetett olvasni – az atmoszférájában van valami olyan nyugtalanító, hogy csak túl akar esni rajta az ember, hogy minél előbb befejezze, félretehesse és szabaduljon a hangulatából. Nyomasztó egy könyv – nem igazán a tényleges cselekmény miatt. A hangnem miatt. Mert Liv, az ártatlan gyermek számára teljesen közömbös esemény, hogy a nagyit meg kell szabadítani a szenvedéseitől.
Nincs benne szimpatikus szereplő sem. Még a nagyanya, akiben valamit meg lehet látni, de ő is gyenge. Későn akar közbeavatkozni, mire már mindenki végérvényesen sérült. Ez lesz a tragédiája is, bár ő legalább elmondhatta, hogy megpróbálta. A fia erre már képtelen.
Liv sem keltett bennem szimpátiát. Hiába tudom, hogy a neveltetése eredménye, ahogy viselkedik és amilyen a temperamentuma, de akkor is… Számomra ő tipikusan az a gyerek, akire azt mondják, hogy hátborzongató.
Mivel skandináv krimi, vártam társadalmi üzenetet is. Hiszen a nyomorult szereplők és a cselekmény sötétsége megvolt. De ez nem szociális esetet mutat be, ez egy család tragédiájának rajza, így ezt a pontot hiányosnak érzem.
Valahol érdekes, de nagyon nem esett jól elolvasni. Mert nem igazán horror, de ahhoz viszont nyomasztó, hogy szórakoztató regény legyen.
Riel: Fenyőgyanta - Mint skandináv krimi: 55% a krimi annyira minimális, hogy már szinte családi dráma.
Szubjektíven: 65% hatásos, de borzolta az idegeim a történet. Több horror jöhetett volna.