Családi, gyermekért küzdő, boldogságért harcoló.

Maggie mindig is arra vágyott, hogy az apja szeresse és átvehesse a családi magboltot. Igyekvő, okos lány volt, aki csak egy ponton volt képtelen megfelelni az apjának. Az angol származású férfi annak ellenére lenézte a francia származásúakat, hogy maga is francia nőt vett el. Maggie szívét pedig egy francia fiú ragadja el, Gabriel. Őt nem akarja és nem tudja megtagadni a lány. Az apja igyekszik elválasztani őket, és amikor Maggie teherbe esik, ráparancsol, hogy szakítson, és a kislányt is elveszi tőle. Maggie enged, az apja kérésére megy férjhez, de nem tudja túltenni magát a gyerekével történteken. Kanada ezekben az években a gyerekotthonokat elmegyógyintézetté alakítja, és az árvák hirtelen elmebetegek között találják maguk, gyógyszeres kezeléssel. Amikor Maggie újra találkozik Gabriellel és meghoznak egy életet megváltoztató döntést, a kislány nyomába erednek.

Megrázó olyan csoportokról olvasni, melyek veszélyeztetettek. A Böszörményi novelláskötet nem is olyan régen, a sérültekről. A lányanyák, akikkel a katolikus egyház miket művelt Írországban… Az árvák, akiket az egyház és az állam is bántott, nem egyszer. Valahol ide tudom sorolni az üldözött népcsoportok szenvedéseiről szóló köteteket is, mint a holokauszt regényeket. Zsidó – vesszen.

Az Elveszett lelkek otthona is egy ilyen csoport nyomába ered. Az árvák, akiket elmebetegnek minősítettek, gyógyszerrel kezeltek, valóban bolonddá tettek. Amikor a kisgyerekek szenvednek, az különösen fájdalmas. Itt is az.  Megtörtént eset az alapja, így pláne brutális, amikor az egészséges gyerek a közveszélyes őrültek között próbál túlélni.

A regény trükkje azonban az, hogy nem a gyerek, ebben a kötetben Elodie, a főszereplő. Az is benne van, vele mi történik és milyen élet jutott neki. Még sokaltam is a részeit, gyakran csak nyújtottak és ugyanazokat a borzalmakat ismétli. A főszerep az anyjáé, akivel több minden történik, nincsen bezárva és küzd azért, hogy a maga ura legyen.

Maggie története egyszerre feminista és romantikus regényes is. Valahol mesének érzem, ahogy Gabriellel visszatalálnak egymáshoz, és új életet kezdenek, de van benne valami tragikusan szép is. A sors helyrehozza azt, amit a család tönkretett. Ha nem lenne a kislányuk szála benne, akkor egy nem nyálasra megírt romantikus, női regény lenne.

A feminizmus már kevésbé van benne, mert Maggie alapvetően hajlik arra, hogy feleség és a családnak megfelelő nő legyen. Az ambícióit nagyon sokáig elfojtja, és csak a végére jut el addig, hogy harcoljon azért, amit ő akar. A gyerekéért, a szerelméért, az üzletért. De azért írom ide, mert eljut addig, hogy ezekért küzdenie kell, és szerepet tud váltani. Nem teljesen, mert feleség és anya is lesz, de mellette üzletasszony is, és a második házassága nem azon alapszik, hogy mindig ő ad fel mindent, az már egyenlő felek között köttetik.

Cseppet nehezményezem, hogy túlírtnak éreztem a kötetet összességében. Sok olyan betét van benne, ami ismétlésnek hat, és nem viszi előre a cselekményt. Ezek egy része legalább a szereplők lelki bemutatását erősíti, karaktert ad nekik. De, elsősorban Elodie történetei, túl vannak nyújtva. Meg akar siratni az író? Kevesebb, de drámaibb eseménnyel jobban ment volna, mint ugyanazon borzalmas helyzet ragozásával.

Különben könnyen olvasható, érthető és magával húzó szövege van, amit nehézség nélkül és gyorsan lehet olvasni. Nem szépirodalom, de nem is olcsó szórakoztatás, amit a nyálregények nyújtanak oly nagy sikerrel.

Most úgy érzem, túl sok ilyen történetet olvastam már, és sok már nekem ebből. Hogy szenvednek az árva gyerekek, miket tesz az egyház nem éppen emberbarát módon. Ez is egy ilyen sztori, jól is van megírva összességében, csak a témát már kezdem unni.

Goodman: Elveszett lelkek otthona - Mint családregény: 75% érzékeny, több oldalról megfogott, és valóságában borzalmas sztori.

Szubjektíven: 55% szerettem, lekötött, de annyi ilyesmit olvastam, hogy folyton déjá vu volt.