Szerelmes, családi problémás, egymásba kapaszkodó.

Elliott egy olyan családba született bele, ahol mindennap harc az élet. Az apja részeges, és amikor elkapja az indulat, erőszakos is. A neje rendszeresen kidobja, de a férfi mindig visszasírja magát. A békülő időszakban a fiuk, Elliott pedig a nagynénjénél köt ki, hogy a szülei nyugodtan rendezni tudják a dolgaikat. Egy ilyen kényszernyaralás alatt sikerül szóba elegyednie a gyönyörű szomszéd lánnyal. Catherine családjának is megvan a maga baja, és Elliott megígéri a lánynak, hogy ott lesz neki. Az anyja elviszi, így nem tudja az ígéretét megtartani. Pár évvel később, végzős középiskolásként sikerül visszatérnie, és a lányt akarja, aki még haragszik rá a megszegett ígéretért, és aki már sokkal komolyabb titkokat kell, hogy megőrizzen. A sportsztárként népszerű Elliott azonban elhatározta, hogy visszaszerzi a szerelmét, és sorra bontja le a Catherine emelte falakat maguk között.

Jamie McGuire könyveivel elég vegyes a viszonyom. A new adult és romantikus kötetei nem nekem lettek kitalálva. Az első Gyönyörű sorscsapás kötet tetszett annyira, hogy hajlandó vagyok próbálkozni, hátha, egyszer, sikerül még neki olyan párost alkotnia, mint Travis és Abby. Igen, nekik még a nevükre is emlékszem, a többi Maddox fiúéra nem… Aztán, ott volt a Red Hill – az zseniális lehetne, ha nem a kedvenc szereplőm lenne a zombik utolsó áldozata a kötetben önfeláldozás során…

A Fény a szívemben sem nekem lett kitalálva, pedig vannak benne ígéretes momentumok.

Ami legjobb lehetett volna, a thriller. Catherine ugyanis nem olyasmit titkol, amit egy átlag ifjúsági regényben szoktak. Nem bántalmazó szülei, vagy erőszakos exe van, hanem egy olyan titka, amiben gyilkosság és folyamatos fenyegetettség is van. Klasszikus horror/thriller motívum, ami köré McGuire építkezik. Van egy hotel, amiben szörnyű dolgok történnek. Volt ilyen AHS évad, az egyik legsikeresebb amerikai sorozatgyilkos is egy motelben ténykedett, és akkor még nem is emlegettem olyan klasszikusokat, mint a Psycho.

E szerző azonban annyira ifjúsági romantikába rejti ezt a szálat is, hogy nem hatásos lesz, hanem inkább röhejes. Nem lehet komolyan venni. Plusz, nekem ez a történetrész megkérdőjelezi Catherine jellemét is. Ok, az anyja az egyetlen megmaradt rokona, valahogyan védeni akarja. De nem ez a megoldás! Vétkesek közt cinkos, aki néma. Catherine pedig néma marad. Ő jól érezte, mi folyik otthon, és csak hallgatott. Ha nem is válik gyilkossá, de ártatlannak sem tudom nevezni. Rossz példát mutat az olvasóknak!

Ifjúsági romantika viszont annyi és olyan töményen van ebben a regényben, hogy bele lehet fulladni. El van túlozva, és megint csak le kell írnom, a szerelem nem lehet gyógyszer mindenre. Itt mégis az, ez pedig engem irritál.

Elliott és Catherine szerelmi története ráadásul a tipikus mozzanatokat követi, amelyek már untatnak. Sokkal jobban lekötött volna, ha nem lenne tucat ilyen történet már. Azért is haragudtam, mert Catherine azért tart haragot évekig, mert a kamasz fiút elvitte az anyja? Mintha Elliottnak lett volna beleszólása, és dönthetett volna. A lány bűnei, amiket elhallgat, sokkal bűnösebbé teszik őt. Nekem még az is megfordult a fejemben, hogy büntetőjogilag nem terheli-e valami őt.

Pedig McGuire próbálkozik. A thriller részek is, próbálják valami mássá is tenni a sztorit. Elliott származása, aki indián. De ezzel sem kezd a szerző semmit: hamar sportsztárt csinál belőle, ami miatt népszerű lesz, és már senki nem foglalkozik az etnikai hovatartozásával. A kezdet után ez olyan érzés volt, mintha menekülne a szerző a komolyabb téma elől.

Különben is, röhejes, ahogy Elliott egyetlen jellemző tulajdonsága, hogy szereti Catherine-t.

Most nincs bennem semmi szimpátia ezzel a könyvvel. Mondjuk, olvasni könnyen lehetett.

McGuire: Fény a szívemben - Mint YA: 60% szimpatikus karakterek, érzelmesen megírt cselekmény, szerelmes tematika.

Szubjektíven: 40% a thriller vonal erőltetett és zavaró – a szerelem ereje meg eltúlzott.