Harcos, önfelfedezős, mágikus, barátságot kötő.

Hónapok teltek el, mióta Verity élete felborult. Harker halott, és a szörnyeket már nem lehet megvenni az ő paktumával. A szörnye elszabadult, és át akarja venni a totális uralmat. Ebben segítségére van a Kate bűnéből született szörny, Alice is. Az emberek is kezdenek rájönni a megváltozott helyzetre, és menekülnek a másik oldalra. Ahol August még hallja a fejében Sunai testvérét, akinek elvette a létét, hogy védje Kate életét és a békét. Ugyanakkor be kell látnia, hogy mássá kell válnia. A szörnyre, akire a városnak szüksége van. Ő learatja, aki bűnt követ el, és ezzel szörnyeket teremt. Amikor egy új szörnyeteg tűnik fel, Kate is hazatér. Érzi, ha ez a lény akcióba lendül, súlyos gondok lesznek, és a vadásszá lett lány megállíthatja. August szeretne bízni benne, még mindig kötődnek egymáshoz, de nehezen viseli, hogy sokat változtak mindketten, és ezt Kate a képébe is meri vágni.

Az első felében még voltak ifjúsági vonások, erre a kötetre azonban már nem szívesen használom ezt a jelzőt. Sokkal sötétebb, folyik benne a vér, és minimális teret enged csak olyan témáknak, amelyek miatt ifjúságinak lehet nevezni.

Ami megmaradt: az önazonosság kérdése, ha sokkal kevesebb részben is, mint az előző kötetben. Kate már elfogadta magát, harcos lett. August is kitölt egy szerepet, ami látszólag működik is, önazonos. Kate azonban a látszat mögé néz, és ezzel szembesíti a fiút is. Miatta kell átgondolnia, hogy August valóban ez akar-e lenni. Csak éppen választása nem nagyon van, és Kate ezt nem látja be. August nem ember, bármennyire is az akart egykor lenni. Sunai, aki learatja a szörnyeket és a gonoszokat. Mi sem mutatja ezt jobban, mint amikor egyszer csókolózni próbálnak – még akkor is a lélekelvevő ereje aktiválódik.

Ha már a csók – továbbra sem szerelmes regény. Ahogy korábban, most is tudtam értékelni, hogy August és Kate elsősorban barátok, és nem romantikus érzelmek kötik őket össze. Ugyan van egy pillanatuk most, de hamar nyilvánvaló lesz, hogy ebben az irányban nem gondolkodhatnak, és meg is szakad minden gyengédebb érzelem a kötetben.

Amit viszont sokat kapunk: már harcosok mindketten, és küzdenek is. Mindkét fő karakter útjét követjük, és jócskán folyik is a vér az akciókban. A maguk módján mindketten halálosak, és más az eszköztárjuk is. August a képességét használja, Kate a fizikai képességeit és fegyvereket. Összedolgozni is jól tudnak.

Az igazán feszült küzdelmek azonban nem is a fizikai téren játszódnak, hanem a két fél egymás elleni sakkjátszmájában. Sloan hatalmat akar, és pontosan tudja, kik állnak az útjában. Ezen felül is megvannak a maga gyilkos ösztönei – eleve szörny, de ahogy pl. Kate hasonmásain a sorozatgyilkos karakterjegyei is előjönnek… Bár nem ő a leghalálosabb szörny a történetben, a legveszélyesebbek egyike mégiscsak ő lesz.

A Flynn család nagyon küzd ellene, de érdemes megnézni, hogy mennyire nem képesek a szintjén gondolkodni. Náluk még a szörnyek is emberibbek, hiába halálosabbak a képességeik, mint Sloan fizikai adottságai. Kate lesz az, aki képes igazi taktikai harcba bocsátkozni ellene, és ő kell ahhoz, hogy a játszma véget érjen.

A vége azért kicsit felemás érzést keltett bennem. Ez nem YA fantasy, nem is vártam, hogy nagy rózsaszín vége lesz. De így egy cseppet fura volt nekem, nem érzem, hogy lenne lezárás, pedig ennek a sorozatnak ez a vége.

A stílusa szokás szerint jó, nagyon olvastatja magát. Schwab kifejezetten olvasmányos, jól épít világot, figyel a karaktereire és az eseményeket is pörgeti. Könnyen bele lehetett feledkezni Verity világába is.

Nem ez az írónőtől a kedvenc sorozatom, de megérte elolvasni ezt is.

Schwab: Egy sötét duett - Mint fantasy: 75% világépítésből kitűnő, építi a karaktereit, a minimális tiniszál is sok benne.

Szubjektíven: 70% a démoni lények sora még lenyűgöz, jók a csaták, de Kate… nem bírom.