Kosztümös, szerelmes, házasodó, életben maradásért küzdő.

Vidéken nagy az izgalom: Londonból nemes és nőtlen agglegények érkeznek, és az 5 lányt nevelő Bennet asszony már alig várja, hogy az egyik lányának vőlegényt fogjanak. A bájos Jane hamar el is nyeri a kiszemelt ifjú szívét, de a társasági praktikák miatt a boldogságig még pár akadályt le kell győzni. Jane húga, a család legokosabb lánya, Elizabeth is a szívügyekkel viaskodik. A gazdag Darcy nem szimpatikus neki, és a férfi faragatlan lánykérése is csak bosszantja. Ám rá kell jönnie, hogy van, akit rosszul ítélt meg. Darcy komolysága mögött komoly indokok vannak, míg a fess és könnyed katonatiszt mocskos titkokat őrizhet. A lány érzelmei fordulnak, de tehet bármit is a célért? Arról nem is beszélve, hogy Anglia vészterhes időket él. A holtak zombikként visszatérnek, és mindenkinek harcosnak is kell lennie.

Tudom, nekem is van olyan Austen-rajongó barátnőm, aki szerint ez szentségtörés. Nem is értem a hozzá hasonlóan gondolkodókat. Ugyanezzel a logikával a Bridget Jones történeteket is utálnia kellene – hiszen az a sztori is: kiforgatva, korhoz igazítva, másként Austen. De a Bridget Jones is Büszkeség és balítélet történet. Ugyanúgy, mint ez. Ok, nem nyálregényes, humoros és női olvasnivaló lett, hanem egy kis horror színezetet kapott. De miért utasítanánk ezt elvből el, ha más változásokat pedig tudunk üdvözölni?

De ne is ezzel foglalkozzunk! Csak egy kis nyitottság kell, és szórakoztató élményben lesz részünk.

Grahame-Smith ugyanis semmit nem vett el az eredeti regény értékeiből. Ugyanolyanok a jellemek, megegyeznek a cselekményszálak alakulásai is. Nem véletlenül van a borítón Austen neve is ott, mint szerző. Teljes szakaszok, párbeszédek vannak az eredeti regényből ebben benne, csak kapott egy plusz elemet.

Mennyire kiakasztó a zombik jelenléte? Számomra csak mozgalmasabbá és fogyaszthatóbbá tették a történetet. Jó, az egy ponton nekem is sok volt, amikor arról folytattak nagy vitákat, hogy Japánban kell harcművészetet tanulni, és a kínai mestereket a gazdagok lenézik – a Bennet lányok Kínában tanultak, így ez is ok a sértettségre és balítéletre.

Úgy visz ezzel horrort a cselekménybe, hiszen vannak mészárlások és támadások, hogy közben humoros is. Tudom, azt is hallottam már, hogy valami gond van a humorommal, de én végig tudtam nevetni a könyvön, a harciasabb jelenetekkel együtt. Mennyivel izgalmasabb, hogy pl. lady Catherine nem csak szóban fejezi ki rosszallását Elizabethnek Darcy miatt, hanem össze is akarja verni/megölni a lányt? De az is kész, ahogy pl. az első zombik kilövését szervezik, és karfiollal állítanak csapdákat…

Egy-egy ponton, főleg, ahol eltér a szerző az eredeti cselekménytől, azért nekem is volt sokk. Pontosan értem, hogy ezzel a szerző igazságot tesz, és aki nem érdemel olyan happy endet, mint a főszereplők, ezzel rosszabb helyzetbe kerül, de akkor is… halnak csúnyán olyanok, akiknek semmi baja nem lesz az eredetiben. Darcy is olyan bosszút áll a nemezisén, amit nehezen tudok róla elképzelni.

Talán a zombik és a harci képzésük miatt karcosabbak a szereplők, de csak egy kicsit. A szerelmi ügyeik és a jellemük őrzi az eredetit. Emberiek, gyarlók, és kell egy kis idő, amíg a hősnővel együtt mi is át tudjuk látni, ki milyen ember igazán.

Az én kiadásom illusztrált, és ez is csak fokozta a könyv mulatságos hatását. Nem csak olvasni, de látni is, ahogy Elizabeth felrúgja kéretlen udvarlóját…

Nem véletlenül készült belőle film is, de sajnos, abba feleslegesen sokat variáltak.

A regény viszont szórakoztató, és ez Büszkeség és balítélet. Minden értékével és erényével együtt. Csak vannak benne zombik is…

Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik - Mint fantasy: 75% az eredeti, de kicsit másképp – hagyományos értékekkel, szórakoztatóan.

Szubjektíven: 95% nagyon szerettem a humorát, és meglepő, mennyire jók benne a zombik.