Életet cserélő, gyászoló, továbblépős.

Carla tele volt élettel, és ha közbe nem is volt egyszerű vele, többek voltak attól, hogy ismerték a lányt. Túl fiatalon ment el, egy betegséget követően. A halálos ágyán megígértette a nővérével, hogy nem pusztul bele a gyászba, egy lehetőséget sem hagy ki miatta. Leena igyekszik tartani az ígéretét – ám eljön az a pont, ahol már az elméje esküszik össze ellene. Miután egy fontos megbeszélésen sokkot kap, kényszerszabadságra küldik. A nő vidéki nagymamájához utazik le, akinek viszont több lehetőség kellene, miután a férje lelépett mással. A lánynak támad egy ötlete: cseréljenek otthont! Eileen Londonban keres társat, öregek klubját szervez és barátot keres Leena egy barátnőjének, míg Leena segít a falu rendezvényeinek szervezésében, kutyát sétáltat és rájön, milyen férfival és milyen munka mellett akarja folytatni az életét.

O’Leary egyszer már írt olyan könyvet, ami meglepő módon tetszett nekem. Nem vártam tőle sokat, egy kis átlagos romantikus komédiát, ahhoz képest az egyik kedvencem lett a női – romantikus regények között. Ez viszont az Otthoncserének rossz hír, hiszen nagyon felfokozott volt az érdeklődésem az újabb regény iránt.

Kicsit be is váltotta a reményeim, kicsit nem. Sejteni lehetett előre különben, túl sokat vártam tőle. Az lett volna a csoda, ha megugorja a képzeletbeli lécet.

A történet nagyja a fülszövegből kiderül. A nagyi és az unokája lakást cserélnek, és mindketten új kihívásokkal néznek szemközt. A munkamániás, pörgős lány egy faluban keresi a helyét, míg a nagyi Londonban a szerelmet és a pörgést. Leírom, előzetesen nem hittem, hogy Eileen története le tud kötni. Most komolyan, miért kötne le, hogy egy hetven/nyolcvan éves néni a szerelmet keresi a városban?

Ehhez képest az a meglepetés ért, hogy Eileen története sokkal egyedibb, humorosabb és szerethetőbb, mint a harmincas unokáé. Egyrészt, egy olyan asszonyról beszélünk, aki nagyon pörög és szervezkedik. Ő nem az a típus, aki halogat bármit is. Belemegy minden konfliktusba és kalandba. Közben nagyon emberbarát és jóindulatú, szeretne mindenkinek segíteni a környezetében. Vele sok minden történik, és egyszerűen jó egy olyan emberről olvasni, aki ennyire jó.

Leena szála viszont csalódás volt. Itt nem volt meglepetés. A londoni barát egy hiú, önző alak volt, míg a gyerekkori ismerős érzékeny, helyes fiatalemberré nőtt. Vajon, mi lesz a története vége? Ugye, nem nagy rejtély. Itt kevesebb a humor.

Talán, mert Leena az, aki jobban gyászol és szenved. Nem lehet helye annyira mosolygós kalandoknak, amikor azt kell feldolgoznia, hogy elvesztette a testvérét és szenved. Folyamatosan lesz jobban, és kezd el újra élni, de ez egy hosszas folyamat. Az anyjával való kapcsolata is problémás, ezt sem egy boldog történet rendezni.

Jól van megírva ez is, kellett a nagymama ellenpontjának is, de akkor is ezt volt nehezebb olvasni, és kevésbé is kötött le.

A stílusa ugyanolyan, mint a másik könyvben. Humoros, könnyed, nagyon szerethető karakterekkel. Nincsenek is benne negatív alakok, legfeljebb olyanok, akiknek akad olyan húzása, ami miatt meg lehet őket vetni. (Leena barátja pl. elég érdekesen értelmezi azt, hogy barátnője van.) A karaktereknek vannak gyengeségeik, hibáznak, de olyan emberségesek, hogy ettől válnak igazibbakká. Talán ezért is kedvelhettem meg őket ennyire, mert igazibbak, mint a mesehősök.

Női olvasmánynak kiváló, szórakoztató, de nem csak az. Együtt lehet érezni vele, és levonni pár tanulságot az értelmesen élt életről.

O’Leary: Otthoncsere - Mint női: 85% szívmelengető, de nem negédesen. Humor és tragédiák váltakoznak benne.

Szubjektíven: 75% a szerelmi szálak nem tetszettek, de meglepő módon elszórakoztatott.