A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van! (Mikszáth: Új Zrínyiász)

Nem mintha valaha is tényleg magad mögött hagyhatnád a múltad. Örökké marad egy kis részed, ami tovább sajog, egy fájdalmas seb, ami nem gyógyulhat be teljesen soha, de ez végül a személyiséged részévé válik, és megtanulsz vele együtt élni. (Wells: Mindenki macskája, Alfie)

Dan szeretett gyűjtögetni: baseballkártyákat, híres bűnözők aláírást, polgárháborús fegyvereket, ritka érméket, és megvolt mind a tizenkét gipsze, amit óvodás kora óta viselt. Most legjobban a sírfeliratokat szerette, amiket szénnel dörzsölt át egy darab papírra. Otthon volt már pár király darab belőlük. A kedvence így szólt:
PRUELLA GOODE
1891–1929
HALOTT VAGYOK. BULIZZUNK. (Riordan: A csontlabirintius)

Milyen kaland az, amiben az ember egyetlen kifejezetten rossz döntést sem hoz? (O'Leary: Otthoncsere)

A kilenc milliméteresbe Speer Gold Dot G2 lőszert tettek, amelyet az FBI elsősorban az átütőképessége miatt részesített előnyben. A töltény mottója lehetett volna az is, hogy „egy lövés, egy áldozat”. Persze ezt a legtöbb lőszerről el lehetett mondani, ha a megfelelő helyen találták el vele a célpontot. (Baldacci: Kiút)

Talán a felnőtté válás része az, hogy az ember rájön, nincs biztonságban a szíve. (Brennan: Boszorkányszezon)

Időnként mindenkinek szüksége van egy kis segítségre – felelte a férfi. – Semmi szégyellnivaló nincs ebben. Ma én segítettem neki, egy nap talán ő segít ki valakit. (Carter: Egy gonosz elme)

– Legalább megnézhetem a helyet, mielőtt döntök?
– Persze. Akár most rögtön beugorhatunk. De imádni fogod. Nagyon bájos.
– Így mondják virágnyelven, hogy egy romhalmaz? (Baldacci: Kiút)

Pestnek jövője van, Budának múltja. (Mikszáth: A sipsirica)