Fülszöveg: 

Robert Huntert, minden idők legfiatalabb gyilkossági nyomozóját a Los Angeles-i rendőrségnél első napján egy egyszerűnek tűnő öngyilkossági üggyel bízzák meg. Amikor a nyomozó megérkezik a helyszénre, azonnal gyorsan gyanítani kezdi, hogy valami nincs rendben, annak ellenére, hogy az ajtó belülről volt bezárva, és a lakásból nem lehet máshol kijutni…

Szerintem: 

A Könyvfesztiválra kaptak Carter és Robert Hunter rajongói egy

novellát is. Azt még jópofának is találtam, hogy a kiadó egy mini könyvként jelentette meg. Sokkal jobban nézett ki, mint azok a kis füzetecskék, amelyekben kiegészítő novellák szoktak napvilágot látni.

A történetben az a pláne, hogy Hunter első nyomozását mutatja be a gyilkossági osztályon. A szemtelenül fiatal csodagyerek, aki az FBI helyett választotta a rendőrséget. Akinek bizonyítani kell, mert a főnöke és a kollégái is furán néznek rá a kora miatt. Nem mintha önbizalomhiánya lenne, már itt a tőle megszokott magabiztossággal és biztos kézzel vezeti a nyomozást.

Az eset különben egy klasszikus zárt szoba rejtély. Novella, így Hunter a feltételezett öngyilkosság helyére száll ki, körülnéz, meghallgat pár tanút, kicsit kerestet az adatbázisban, és ott megfejti a bűnügyet. Semmi extra, de jópofa. És hozza, hogy Hunter mennyire jó megfigyelő, milyen gondos a munkájában.
Nem körömrágón izgalmas, de szépen levezetett.

Ami különben szíven ütött, hogy Carter még azt is elkapta, hogy ez a pályakezdő gyilkossági nyomozó még mennyire más alkat, mint a sorozatból ismert idősebb verzió. Még nem rágta meg úgy az élet, magához képest pozitív, bizakodó. Egy fiatalember, aki előtt még ott van az élet, a sok lehetőség. Hogy is fogalmazzam meg? Még nem nyomták rá a bélyegüket a tragédiák, amik még érik, noha már most vannak olyan esetek, amelyek formálták és melyeknek negatív az előjele.

A stílusa a szokott: élvezetesen elbeszélt, lényegre törő és a cselekményre koncentráló. Hamar el is lehet olvasni, lapoztatja magát.

Összességében nekem kellemes élmény volt, egy kevésbé nyomasztó fejezet Robert Hunter karrierjéből.