Szerelmes, ellenséges, mágikus.

Helena tudja, hogy valami gonosz van benne, de nem tud ellene tenni. Időnként ölnie kell – most éppen egy fiút, aki szerelmes volt belé. Majd útra kel és menekül, újra. Most azonban véletlenül elütik, és három testvérnél tér magához. A középső, Jeremy volt a gázoló, egyben az a személy, aki iránt egyre többet érez a lány. Az érzés kölcsönös, ez bármennyire is irritálja a legidősebb nővért, a sikeres orvos Jennifert. Jeremy hamarosan a család titkába is beavatja a lányt: a Raven testvérek gyógyító testvérek. Jennifer szó szerint gyógyít, Jeremy belelát az emberek lelkébe, Jet pedig ráolvasással befolyásolni tud bárkit. Helena remélni kezdi, hogy rajta is tudnak segíteni. Amikor azonban ráébrednek, mire képes a lány igazán, ki ő, veszélybe kerül nem csak a Jeremy iránt érzett szerelme, de az élete is.

Ez volt Papp Dóra korábbi sorozata. A Tükörikrek és a Bolyongó is későbbi – azt is hozzá kell tennem, jobb is. Most azonban újra kiadják a Helena – trilógiát is, és mivel annak idején nem olvastam, bepótlom. Bírom az írónőt, és átrágom magam rajta, ha ez sokkal inkább tipikus YA romantikus, mint amit szeretek.

Az alapmotívum az egyik legősibb zsáner. A tiltott szerelem, amikor ősellenségek szeretnek egymásba. Nem akarom elárulni, kicsoda és micsoda a lány, de annyit azért elejtek, hogy Jeremy fajtájával laza 500 éve állnak háborúban. Ők mégis egymásba szeretnek, és együtt akarnak lenni, hiába akad ezen ki röviden: mindenki. Jeremy nővére is eltiltaná őket egymástól, és más Gyógyítók sem nézik jó szemmel, hogy Helena képbe került.

Van ugyan fantasy háttere is, de alapvetően ez egy ifjúsági sztori, amiben a két szimpatikus és szép, fiatal hős azért küzd, hogy együtt lehessenek. Gyorsan esnek szerelembe, és zavar is, mennyire végzetesen. Díjaztam volna némi átmenetet, hogy idegenekből az Igazi lesznek egymásnak, de itt inkább nagy szerelem van és harc érte.

A fantasy háttér különben elég vázlatos. A testvérek és képességeik megvannak, de a tágabb kontextus még hiányzik. Ezek a családok hogyan szerveződnek? Van-e társadalmuk, vagy teljesen beolvadtak a normál emberek közé? Összetartanak valamilyen szinten? Helena természetfeletti oldalával és fajával ugyanez a helyzet. Az eredetmítoszt megkapjuk, de hogy mi van a jelenben, az homályos.

A közvetlen veszély nem olyan jelentős, hogy izgulni kezdjek a könyvön. Akad benne némi akció, de inkább karakterközpontú. Mondanom se kell, hogy a kisebb Raven fiú is szerelmi téren kap egyéni konfliktust: azért haragszik meg, mert ő nem mondhatja el magáról az igazat a szerelmének, aki féltékeny lesz és szakít a fiúval. Ők még csak 15 évesek, de ott is úgy drámáznak, mintha életük szerelméért küzdenének éppen sokkal érettebb fejjel.

Helena, vele kellene azonosulni, de nekem ez nagyon nem jött össze. Talán gonosz vagyok ezzel, de meg kellene fizetni a tetteiért. Túl könnyen elnézik neki, hogy éveken át gyilkos volt. Ezzel akkor tudnék elnéző lenni, ha olyan embereket tett volna el az útból, akik erre valamiért rászolgáltak. De ezek csak ártatlan fiúk voltak, akik beleszerettek a lányba, és elhitték, hogy közösen öngyilkosok lesznek. Hát nem így lett.

Hiába van megírva, hogy lelkiismeret-furdalása van, és nem akarja ezt, attól még csinálta. Sokat szenveleg is, é gyötrődik, merjen-e a fiú mellett maradni, vagy sem. Annyira kamaszlányos, hogy azt már fárasztónak találtam.

Viszont, benne van az, amiért a későbbi regényeket tudtam szeretni. Úgy lelkizős, hogy mellette a cselekmény sincs elhanyagolva. Olvastatja magát a szöveg is.

Már a második rész is a polcomon van, ha rászántam magam, majd folytatom. Elolvasom, de ez nem az a regény, amiért rajongani tudok/fogok.

Papp: Fénytörés - Mint YA fantasy: 60% karakterközpontú, NO1 érzelmi oldalról megfogott fantasy románc.

Szubjektíven: 55% túl sok a romantika, kevés a fantasy és Helena eléggé ellenszenves volt.