Politikai, életképet festő, helyi viszonyos.

Megfogják a híres betyárt, de ő nem hajlandó beszélni, nem tudnak mit rábizonyítani. Már feladnák, amikor fiatal és szép felesége érkezik látogatóba. A rendőrnek támad egy ötlete, hogyan lehet megtörni a zsivány hallgatását, és tudni meg mindent. (Egy rendőr genie) Egy kishangú, szerény fiatalember olyan lányt akar elvenni, aki a beleegyezést feltételhez köti: neki csak olyan férj kell, aki már párbajozott! A férfi ki is provokál egy párbajt, de retteg, mi fog történni és mi lesz vele. Az ellenfele nem különben. Amint besülnek a fegyverek, már más viselkedést enged meg magának mindkettő. (A legmodernebb párbaj) Új darabot készülnek bemutatni, melyben lesz egy kutyaugatás is. Hamar jelentkezik is egy férfi, aki abból él, hogy ugat a darabokban – a szerzőt szórakoztatja az ötlet, és még a darabon is alakít a kedvéért. (A kik ugatnak)

Van egy erős tippem, az átlag magyarnak mi ugrik be, ha Mikszáth neve kerül elő. A néhai bárány, amit nem győztek olvastatni velünk középiskolában. A tót atyafiak meg A jó palócok. Némi esély talán a Beszterce ostromára is van, de az már halványabb emlékkép lehet. Pedig Mikszáth nem semmi figura volt, akinek az életéről is jó könyvet lehetett írni. Kétszer vette el ugyanazt a nőt, a nagyon mély szegénységből lett a nemzet írója. Az írói hagyatékát pedig még nem is említettem.

Nagy regények szerzője, mint A fekete város, vagy A Noszty fiú esete Tóth Marival. Novellista, közéleti személyiség. De ezen kívül még sok más is.

Ez a novellás gyűjtemény azért volt érdekes, mert olyan arcát is megmutatja a szerzőnek, amelyet a közismert kánon nem tartalmaz. Miközben megvillan az is, miért egyedi az irodalmunkban Mikszáth stílusa.

Az anekdota ezekben a rövidebb történetekben nem tud olyan jól érvényesülni. Mivel eleve csak pár oldal, vagy annyi sem a terjedelem, nincs idő kitérőkre és a verbális mesélés hagyományait őrizni. Egy-egy hosszabb történetben azonban ez is működik, és megvan a mikszáthi érzés is. Amikor mesélés, szórakoztatás a történetmesélés, és a mesélő néha elkalandozik, mert valami eszébe jut a történetről…

A többség azonban sűrített, lényegre törő írás, lényegesen rövidebb terjedelemben. Mivel nem egyben előkerül a politika is, a felsőbb rétegek kritikája, ezt annyira nem is bántam ezeknek az esetében. Mikszáth a fejemben nem politikus, pedig itt a bizonyíték, hogy volt egy ilyen arca is. Felelős emberként látta, milyen folyamatokat zajlanak a vezetésben, és le is írta a benyomásait és a kritikáit. Az már más kérdés, hogy ezeket nem olyan szívesen olvasom.

A novellákban megvalósul a történeti változatosság is. Már említettem, hogy van benne nem kevés politika és társadalomkritika. Az a szemlélet és mondanivaló, ami A sipsirica, az Új Zrínyiász világában is ott volt. Van olyan, ami a vidéki élet oldalait mutatja meg, ahogy a nagyon ismert palóc és tót novellákból ismerős lehet. Akadnak romantikus színezetű történetek is, melyekben még Jókai öröksége is fellelhető. Azt pedig tudom szeretni, amikor nem tudom, mi vár rám egy novellás kötet újabb és újabb darabjában. Nem lehet elunni.

Mivel ennyire változatos a cselekmény, a tanulságok is sokfélék. Van, ami nem akar semmit mondani nekünk, mások azonban komoly üzenetet hordoznak. Amire a legfogékonyabb voltam, talán mert ma is érezni ezt, hogy a vezetés nem a népért dolgozik. Kiváltságosok, korruptok, a saját érdekeik nézik. Meg lehet nézni, amíg lépni alig mernek az épületben, mert a miniszter ebédel, a nép egyes rétegei éheznek.

Érdekes volt a kötet, de azt hiszem, nekem a Mikszáth-élmény továbbra is a nagy regényeiből lesznek. A Noszty fiú vagy Görgey György története.

Mikszáth: Az apró gentry és a nép - Mint szépirodalom: 70% sokszínű, más arcot megmutató válogatás, mint a kánon. Tömör.

Szubjektíven: 45% ez nem az a Mikszáth, akit kedvelek. A politika meg nagyon nem jött be.