Ez a lelkes olvasók átka. A valóság sosem érhet fel a kitalált történetekkel. (Connelly: Hétvége Mr. Darcyval)
A rossz nem tűnik el. Elásod, és kiássa magát. (Coben: Szökevények)
Az állás az élet része. Talán már hallottál erről az elképzelésről. Munkának nevezik. Tudod, az történik, hogy addig szenvedsz végig egy halom idegesítő és megalázó dolgot, amíg ki nem fizetik érte a véletlenül sem elég pénzt. (Butcher: Vérrítusok)
A fájdalom egyszer elmúlik – feleli. – A halál viszont végleges. (Levenseller: A kalózkirály lánya)
A szabályok csak a gyengéknek valók. (Mikszáth: A legmodernebb párbaj; IN: Az apró gentry és a nép)
Az emberek csak azt látják, amit látni akarnak. A legjobban úgy rejtőzhet el az ember, ha egyáltalán nem bujkál. (O'Connor: A Tenger Csillaga)
Fiatalon, Angela, hajlamosak vagyunk abba a tévhitbe ringatni magunkat, hogy az idő begyógyítja a sebeket, és szép lassan minden visszarázódik a rendes kerékvágásba. De ahogy múlnak az évek, megtanuljuk a szomorú igazságot: van, amit nem lehet helyrehozni. Egyes hibáinkat nem teszi semmissé sem az idő, sem a legeleltökéltebb szándék.
Szerintem mind közül, ez a legkeményebb lecke. Bizonyos kor után egy olyan testbe zárva kell bolyonganunk a világban, amely titkok, szégyen, bánat és régi, beforratlan sérülések elegye. A szívünk e fájdalomtól idomtalanná torzul – mi viszont valahogyan mégiscsak élünk tovább. (Gilbert: New York lányai)
– Számomra sosem az ár határozza meg valami értékét.
– Igazán szép gondolat – jegyezte meg Rhys. Áruháztulajdonosként azonban majdnem szívrohamot kapott tőle. (Kleypas: Winterborne választottja)
Mert ha már megtudtál valamit, akkor soha többé nem lehet visszatérni a nemtudás kényelmes világába. Ha valaki az igazságot keresi, az olyan érzés, mintha mindig egy apró kavics lenne a cipőjében. Minden lépés fájdalmat okoz. (Stjernström: A lepkefiú)
Az élet szép volt. Valóban szép. És amikor az élet szép, talán okosabb nem játszani a tűzzel. (Coben: Szökevények)
Mi vagyok én? Az álmom nélkül semmi. (Pratchett & Baxter: A Hosszú Utópia)
Néha nem azon múlik a túlélés, hogy mire vagy képes, hanem azon, hogy kit ismersz. (Levenseller: A kalózkirály lánya)
Szeretem az abnormálisat. Kilóg a sorból. Különleges. Szerethető. (Papp: Fénytörés)
A tudomány tulajdonképpen építőkockákból áll, amelyeket egymásra helyezve építjük a tornyunkat. Egyik torony meginog és összeomlik, a másik az égig ér. (Stjernström: A lepkefiú)
Mindened meglehet a világon, de ha nincs az életedben szeretet és szerelem, az egész szart sem jelent – vágta rá azonnal. – A szeretet türelmes. A szeretet jóságos. A szeretet mindig megbocsát, bízik, támogat és kitart. A szeretet nem szűnik meg soha. Azonban, amikor minden csillag kihűl a mennyekben, és a mélység színén csend honol újra, azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három. (Butcher: Vérrítusok)
A gyors szerelembe esés titka természetesen az, hogy egyáltalán nem szabad ismerni az illetőt. Elég, ha egyetlen izgalmas tulajdonságot felfedezel benne, majd teljes erővel odadobod neki a szívedet, abban bízva, hogy az a tulajdonság elegendő alapot szolgáltat a tartós érzelmekhez. (Gilbert: New York lányai)