Házasságos, megcsalós, bosszút álló.

Egy idős nyomozó, Holger a lányának meséli el egy esetét, mely nem hagyja nyugodni. Tudja, hogy ki a gyilkos, tudja, miért tette. De képtelen rá bizonyítani. A lány érdeklődve hallgatja, és együtt eljutnak egy következtetésig. De addig megismerjük Christian és Leonora történetét. Nagy szerelem volt az övék, melyből egy fiú is született. A gyermek azonban súlyos beteg lett, és Leonora feláldozta a karrierjét, hogy mindig mellette lehessen. A gyerek felépül, most lenne idejük magukra is. Ám Leonora egy SMS-ből rájön, hogy a férjének viszonya van. Választás elé állítja a férfit: elmehet, de akkor mindent maga mögött kell hagynia! A hírnevét, a cégét, a fiát is. Tönkreteszi. Vagy maradhat mellette, mintha mi sem történt volna. Christian az asszony múltjába sötét titokra bukkan, és kidolgoz egy tervet ő is. A házasok összecsapnak, és egy őrült megoldást találnak.

Az Animus kezdett bele a Sárga Könyvek sorozatába. Ennek az lenne a lényege, hogy a hagyományosnál könnyedebb, kevésbé skandináv krimiket mutassanak be. Van már több része is, magyarul is. Az elsőnek olvasásra a Bomlást választottam, és nagyon sokáig azt is hittem, remek döntést hoztam.

A történetnek Holger adja a keretét, ami az elején még érdekes volt. Egy plusz, érdekes nézőpont az elmesélt esetben: miközben mi az elkövető és áldozat oldalát is látjuk, a narrációban ott van a nyomozó, aki keresi a bizonyítékokat. Vagyis, az elején ez tetszett. Ám sokszor indokolatlanul megszakítja az eseményeket, és ahogy a lánya kérdezgeti, Holger nem egyszer tűnik okoskodónak. Talán a könyv felétől kifejezetten fárasztottak a megnyilvánulásai, és amikor vissza kellett térni hozzá és a lányához.

Ehhez jön hozzá, hogy a végére a narráció kérdőjelezi meg a történet hitelét. Megtudjuk az indokot, miért mondja el ezt az esetet a lányának a férfi. Ami felvetette bennem a kérdést, mennyi benne az igazság. Nem lehet, hogy ez csak egy tanmese akart lenni? Aminek meg nagyon nem örülök, mert becsapva érezném magam egy ilyen megoldástól.

De nézzük Leonora és Christian esetét! Ami nagyon hamar vált át házas-párbajba. Kis visszaemlékezésekből megtudjuk, hogyan jutottak el erre a pontra. De az izgalmas, most mire mennek egymással. Leonora mesterkedik, ármánykodik a jelenben. Christian az asszony múltjában kezd el nyomozni és bukkan ott is egy érdekes történetre. Mindkettőnek megvannak a fegyverei a másik ellen, és nem is félnek használni őket. Sokáig csak a feszültség nő, elméletben esnek egymásnak, de aztán…

Jön egy fordulat, amitől már nem élveztem a regényt. Amíg az ármányok vannak, amíg Christian beleássa magát Leonora múltjába, kifejezetten élveztem a cselekményt és a sötét hangulatot is. Akkor még a karakterek is tetszettek. Mindketten bűnösök, de még azon a szinten, hogy tudjam bírni őket, és érdekelt, mire jutnak egymással.

Majd jön Leonora vad kérése. Amitől már az egész története hihetetlen, és csúszik át a mesébe. Ahonnan egyre inkább elvesztettek, mint olvasót. Nagyon nem akarom elfogadni, hogy ezzel ilyen vége lett, amilyen. Ok, a házasság szövetség, de ilyen? Ha részben el is tudom fogadni, hogy ok, ezt csinálták, akkor is marad a kérdés, hogy mennyire vált ettől beteggé az egész kapcsolatuk és házasságuk. Ha ilyet kell tenni azért, hogy megmentsék a 20 éves házasságuk, jobb lett volna válni is.

Még csak azt sem tudom eldönteni, ez happy end lett-e. Nagyon nem vagyok kibékülve a végével, pedig sokáig tetszett ez a könyv.

Kellően fordulatos, fontos a cselekmény és a fő karakterek személyisége. Csak aztán, minden elúszott. A szerzői sorozat azért még érdekel, de ennek nagyon sajnáltam a zárását. Kár érte.

Ekberg: Bomlás - Mint skandináv krimi: 65% jól megírt krimi, izgalmas és érzelmi feszültséggel teli, de a keret.

Szubjektíven: 50% a vége nagyon nem tetszett. Addig beleéltem magam, az lelombozott.