Családi titkos, nyári szünetes, gyerekes.

Kornél egy öreg, kőmajmokkal díszített tömbházban lakik az édesanyjával. Sok mindent szeretne, de az asztmája miatt nem lehet. Még focizni sem tud a fiúkkal, mert elfullad. A nyári napokat az egyik lakó ide látogató unokája (Iza) dobja fel, akinek van egy elmélete. Mely szerint minden itt lakó mágikus menekült, akikre vadásznak. Az emeleten lakó mogorva bácsi sárkány, ő maga gyíkká tud változni, és valami Kornél családjában is kell, hogy legyen. A fiú kérdezősködni kezd az anyjától, aki elérkezettnek látja az időt, hogy meséljen Kornél apjáról, aki pár évvel korábban komoly bajba keveredett. Miközben Kornél egyre közelebb kerül a családi titok megoldásához és az apjához, kiderül, évekkel korábban hogyan nyaralt egy Gyuri nevű fiú itt a nagyszüleinél, és lett belőle garabonciás.

Alapvetően szeretem a gyerekkönyveket. Nagyon sok kalandos, humoros és ártalmatlan történet van köztük, amelyek mindig kikapcsolnak. Percy Jackson, Harry Potter, Hanga és Várkony, a Budapest Rádió, Csukás István könyvei elvisznek egy olyan világba, ahol simán csak szeretek lenni.

Azonban néha előfordul, hogy sokkal többet érzek egy történet mögött, mint ami meg lett belőle írva. Számomra ilyen élmény volt Tasnádi és a kőmajmok. Gyerekkönyv, a gyerekek szemszögéből van megírva, és az ad neki egy plusz bájt, hogy a gyerek mit fog fel a felnőttek komoly tragédiáiból. Csak éppen felnőtt fejjel már jobban mozgatja az agyam a szülők története, Gyuri életútja, ami itt csak a sorok között bújik meg.

Láttuk rosszcsont gyerekként, ahol megkapja az ítéletet. Vannak benne nagy lehetőségek, de komolyan el is tévelyedhet. A jelenből az derül ki tulajdonképpen, hogy valósult ez meg. A gyógyszerfüggőség, a felépülés, a küzdelme, hogy valahogy része maradhasson a fia életének. Ez volt az a történet, ami érdekelt és mozgatta az agyam ebben a regényben. De ez az a történet, ami csak a háttérben bontakozik ki, melyről úgy kell összeszedni az információkat. Hiszen a főszerepben Kornél van, aki egy mesés nyomozásba kezd bele, aztán a megoldás nagyon is reális lesz, az apja személye.

Tetszett, ahogy Tasnádi folyamatosan azon a határon tud maradni, ahol a mese és a valós magyarázat is elfogadható a történetre. Kinek melyik tetszik jobban – felnőtt fejjel nekem jobban bejön a reális magyarázat, de könnyen el tudom képzelni, hogy a fiatal olvasók, az igazi célközönség inkább a mesét választja. Remek, hogy a könyv erre teret ad nekik. Már szinte a mágikus realizmus, ami itt megjelent.

Ha a konkrét cselekményt nézem, és amilyen kis kalandjai vannak a gyerekeknek, akkor egy hétköznapi, egyszerű történetet találok csak. Ez a fantázia burok dobja fel. Az nincs rajta Gyuri gyerekkori történetén, nem is tudott annyira megfogni, mint Kornél idősíkja.

A szerkezet két idősíkon halad lineárisan, hogy egy magyarázatban összeérjenek. Amikor a jelenben is ott van a felnőtt Gyuri, akkor az ő személye fog egybe mindent. De, ahogy már említettem, mégsem őt éreztem a főszereplőnek, hanem Kornélt.

Jó abban a szerző, hogy pár vonással is emlékezetessé tegye a mellékszereplőit. Ha később visszagondolok erre a történetre, nagy eséllyel jobban megmarad az emlékezetembe a masszőr/jósnő szomszéd néni és az ex-sárkány Dragomán bácsi, mint pl. Kornél anyja.

Van benne humor, de csak finoman a sorok között. Nem igazán arra van ez a könyv, hogy nevessünk rajta, de a gyerekkalandoknak megvan a maguk bája.

Tanulságokat sem fogok kihámozni belőle. Legszívesebben azt mondanám ki, hogy a mesék és a gyermeki hit szebbé teszi a dolgokat, de ez nem igazán tanulság.

Van film is belőle, a regény hatására meg is néztem. Konklúzió: olvassátok inkább a könyvet!

Tasnádi: A kőmajmok háza - Mint gyerekkönyv: 70% kalandos, már szinte mágikus realista, miközben a családról mesél.

Szubjektíven: 75% a mese és a valóság keveredését nagyon bírtam, de Gyuri kalandjait nem.