Nyomozós, bűnnel kacérkodó, rendőrös.

Dennis nem azért lett rendőr, hogy a rendszert kihasználva megszedje magát. Kötelességtudat, másokon segíteni akarás, hivatástudat vezette erre a pályára. De hamar rá kellett jönnie, hogy éhbérért az életét kell kockáztatnia, miközben megvetik az átlagemberek és a rendszer is a bűnözők pártját fogja. Felfedezte, nem kell minden bizonyítékot leadni, lehet gyűjtögetni. Majd arra is ráébredt, neki nem okoz gondot a rosszfiúk legyilkolása, miért ne intézhetné el bérgyilkosként az egyik bandavezér riválisait jó pénzért? Csak éppen a legutóbbi 3 férfiról kiderül, hogy ügynökök és egy könyvelő voltak. Miközben próbál meglapulni, egy fiatal halott lány esete nem hagyja nyugodni. A szálak egy nevelőintézetbe, egy csinos igazgatónőhöz vezetnek.

Ígértem a „Rossz időben, rossz helyen” után, hogy Kernick magyarul olvasható regényeivel folytatom majd a sort. Kezdetnek itt a szerző első regénye, a Másodállása: gyilkos.

Már a cím megkapó, pláne, ha a fülszövegből megtudjuk, hogy a fő állás: rendőr. A korrupció, a rendőrség körében is, most újra divattéma, és sajnos, attól félek, nem kevésbé aktuális a regény, mint a keletkezése idején.

Nehezítheti a befogadást, hogy mennyire sötét világot mutat be nekünk a szerző. Itt minden megtörténhet, és nem az a kérdés, hogy vannak-e a szereplőknek sötét titkaik, hanem hogy mennyire mélyre merültek a bűn mocsarában. Elég lehangoló, amikor egyetlen klasszikus értelemben vett rendes szereplő sincsen, mert csak dől a mocsok mindenkire és mindenkiről. Az igazgatónőnek is van másodállása, példának okáért. Akartok tippelni? Mondjuk úgy, a csinos asszony a legősibb mesterséget választotta, hogy előkelő bútorokra és ruhákra teljen.

Dennis egyféle belső morállal még rendelkezik, de ezzel olvasóként nem olyan egyszerű azonosulni. Mert, ha bűnözőket is gyilkolna elsősorban, akkor is csak gyilkolna. Annyira hidegvérrel és minden megbánás nélkül, hogy egy ponton merengtem is azon, Dennis szociopata gyilkos-e. Végül arra jutottam, hogy ahhoz túl sok érzelme van. Tetszik neki az igazgatónő, bántja a lelkiismerete a munkájukat végző, korrekt, általa meggyilkolt férfiakért és családjukért. Ő inkább az a fajta, aki megtanulta kikapcsolni a fejében a hangokat. Jól akar élni, hát megteszi, ami ehhez kell. Nem éppen példakép alkat.

De a munkájában elkötelezett, ami mégis csak jó pont neki. Ahogy a halott lányok ügyének neki áll, és nem engedi magát eltéríteni, a jó nyomozók ismérve. Végigviszi az ügyet, mindent kiderít, nem hajol meg a politikai nyomásra sem. Vannak noir elemek az ügyben, de maga a nyomozás korrekt, ha az eszközei nem is mindig voltak szabályosak.

A feszültséget és a figyelmet fenntartja, hogy váltunk az ügyek között. A bérgyilkosi lét és a rendőri szakma egy ideig sikeresen külön is választva, de Kernick ennél agyafúrtabb szerző. A szálak elkezdenek összeérni, kiderülnek előre nem látott összefüggések, és a szépen kibomló képben minden összefügg… okos és izgalmas, hatásos lett.

A stílusában is a noir elemeket véltem felfedezni. Krimis, de benne van annak a zsánernek a színpalettája, hangulata, még a mocskossága is. Talán számomra ez lesz a legmaradandóbb élmény a regény után. A mocsok, minden szinten. A rendszerek, az emberek, az egész társadalom korrupt és romlott, mocskos. Azért remélem, nem ez a szürke valóság, de vagyok már annyira cinikus, ha az lenne, se lepne meg.

Humort vagy tanulságot ne keressen benne senki. Ez nem olyan történet. Egy komor, de izgalmas krimi, egy kifejezetten izgalmas helyzetben levő rendőrről.

A már emlegetett kisregény igen magasra tette a lécet, azt nem is sikerült most megugrani. De ez volt az első regény, nem is vártam, hogy jobb lesz. Majd a következő sztori!

Kernick: Másodállása: gyilkos - Mint krimi: 75% több szálon okosan és izgalmasan vezet, merítve más zsánerből is. Korrekt.

Szubjektíven: 70% tetszett, hogy pörgős. Tetszettek a noir elemek. De nincs hősünk, egy sem.