Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Lyons: Királyok Veszte

Sárkányok kórusa 1.

2020. szeptember 14. - BBerni86

Hatalmi harcos, mágikus képességes, jóslatos.

Kihrin kamaszfiú, aki lázad a sors ellen, amit apja szán neki. Esze ágában sincs előadónak és énekesnek állni, amikor máshoz is van tehetsége. Mágikus látásának köszönhetően minden fémet és ékkövet fel tud becsülni, átlát 9_14kiralyok_veszte.jpga mágián és képes láthatatlanná tenni magát. Ideális tolvajjá teszi mindez, és titokban ezzel is foglalatoskodik. Míg bele nem fut egy démonba, és fel nem figyel rá a gazdag és hatalmas Darzin D’Mon. Mire a fiú feleszmél, a családját lemészárolták, őt pedig a palotába viszik. Darzin állítja, Kihrin az elrabolt elsőszülött fia, az örököse. Kihrin hercegként rengeteg hatalmi játszma célpontja lesz, ami úgy végződik, hogy ketrecben egy alakváltó gyilkosnak kénytelen mesélni az életéről. A játék azonban még nem ért véget, és egy sötét jóslat arra vár, hogy beteljesedhessen.

Jenn Lyons monumentális sorozatba kezdett, és úgy tűnik, szerencsénk lesz, magyarul is olvashatjuk majd a további köteteket. Mert aki szereti a fantasy-t, nagy eséllyel ebben a regényben megtalálja, ami leköti. Van benne mágia, hatalmi játszmák, rengeteg lény, csavaros történetvezetés és emlékezetes karakterek is. Én rákaptam, gondolom, ezt érezni is az ajánló jellegből. Várom is a folytatást, nem titok.

Ami elsőre megragadta a figyelmem, a dupla idősík használata. Bár, ha teljesen pontosa akarok lenni, akkor hármas. A jelenben Kihrin ül a ketrecben, és mesélnie kell az alakváltó szörnynek. Ő onnan mondja el a történetét, hogy már ismerte a származását, és elrabolták. Az útját, hogyan szökik, talál szövetségeseket és lesz részese egy ősi jóslatnak, világ sorsát alakító mágikus játszmának. Közben az alakváltó, a lopott emlékekből az elejéről meséli Kihrin történetét – onnan, hogy még csak egy tolvaj volt, aki rosszkor volt rossz helyen, és felhívta magára a hatalmasságok figyelmét.

A két szál felváltva halad, hogy összeérjenek, és visszatérjünk a jelenbe. Ott már vár ránk egy kis kaland és fordulat. Itt meg is jegyzem, hogy Lyons mert bátor véget érni a történetnek. Nem sajnált senkit, jó pár karaktert elintézett és bőven hagyott kérdéseket. Le is zárt egy eseménysort, de valami újat és nagyot kezdett el felvezetni azonnal.

Kihrin megkapó főhős lett, aki alapvetően jellemes és nevezhetem hősnek, de egyben elég csibész is ahhoz, hogy ne legyen csak jó vagy unalmas. Pont azért tud váratlan dolgokat húzni, mert több egy sima jófiúnál. Jellemben talán nem fejlődik a történetben, ugyanazok a tulajdonságok benne szunnyadnak végig, amiket a végső oldalaknál mondanék róla, de a játszmákba nagyon belenő. Ravaszabb és ügyesebb bábjátékos lesz a végére, aki nem törődik bele abba, hogy mások játszmáiban figura legyen, inkább alakítja az eseményeket.

Mellette sok emlékezetes, szimpatikus vagy éppen sötét alak szerepel. Azt még emésztem is kicsit, hogy Lyons a szimpatikusakat is milyen könnyedén küldte a halálba. Még akkor is, ha egy olyan fantasy világ, amiben lehetséges a feltámasztás is.

Ha már a világ. Alapvetően szeretem, ahol ennyire tág. Sok lény él benne, történelme van a helyszíneknek, a karaktereknek. Annyi volt csak a gondom, hogy sok minden olyan evidenciaként van kezelve, ami nem volt alapozva. Menet közben találjuk ki, melyik lények és népcsoportok milyenek, mi a történetük. Az egyik családról volt családfa a kötet végén, és olvasás közben nem egyszer éreztem késztetést, hogy másokról is rajzoljak valami ilyesmit. (Plusz, megállapítottam, hogy előre lelő egy poént az a családfa. Ki Kihrin igazából? A történetben nem derül ki azonnal, az is egy olyan dolog, amit Kihrin fokozatosan sejt meg, más családi titkokkal együtt, de a családfáról már az elején minden leolvasható.)

Van benne humor, nagyon gördülékeny a szöveg és vitt a cselekmény is. Tetszett annyira, hogy nem azt keresgettem, miről mi jut eszembe, csak vitt a sztori előre.

 

Lyons: Királyok Veszte – Mint fantasy: 70% dupla történetvezetéssel feldobott, összetett világú, hatalmi játszmás.

Szubjektíven: 75% bírtam a szereplőit, volt fordulat, csak a végére sok volt már minden.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6616199896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása