Kórházas, nőgyógyászati osztályos, gyakorlóéveket töltő.

Adam Kay Angliában tanult orvosnak, majd kezdte el a nőgyógyászati szakképzést. Míg a szakorvosi címet megszerzi, több kórházban is egy-egy gyakorlóévet kellett eltöltenie. Ezen idő alatt ízelítőt kapott abból, milyen áldozatokat kell hozni azért, hogy majd idővel jó fizetésért és jó időbeosztással dolgozhasson. Véget nem érő műszakok, minimális szabadidő, elvesző emberi kapcsolatok. A kórházi esetek között is bőven akadnak tragikusak, vagy éppen olyanok, ahol az emberi ostobaság nem ismer határokat. A nőgyógyászaton láthatta, az emberek mi mindent képesek a testükbe erőszakolni, milyen őrült módokon mutatnák ki a vonzalmukat. Ám a hálás pillanatokért sokáig csinálta: amikor megmentett egy életet, amikor a visszajelzések is mutatták, hogy most valami nagyszerűt tett.

Bár naplók az alapja, azért kissé kritikusan kell a történet felé fordulni. Senki ne legyen olyan naiv, hogy azt higgye, Adam Kay minden változtatás nélkül közreadta az orvosi gyakorlóévei alatt írt naplóit. Utal is rá, hogy szerkesztve lett a szöveg, és nagyon érezni is belőle, hogy célja van annak, hogy ez a kötet megjelent.

A szerkesztés különben remekül sikerült, szolgálja a szerkezetet és az üzenetet. Könnyed beetetéssel kezdünk. Olyan történeteket mesél el, melyeken jókat lehet mosolyogni, és ha egyben-egyben érezni is, hogy azért komoly drámák is zajlanak a kórházakban, ott még az van megragadva, hogy az ember őrült egy lény, és az orvosnak olyan, mintha állatkertben járna minden nap, és ott nézné az egzotikusabbnál egzotikusabb különös lényeket.

Vannak hasonló történetek, ami nem véletlen. Ahogy, gondolom, minden orvosi szakágnak megvannak a tipikus betegei, Adam Kay is bőven találkozott ilyenekkel a szülészeten és a nőgyógyászaton. Amit már említettem is, a dugdosók. Még évekkel a szakma kezdete után is meg tudta lepni az orvosokat, hogy az emberek szó szerint mit képesek magukba dugni. Most mondok egy gusztustalant: egy nyugdíjas nő egy gyorsétterem csirkeszárnyait dugta fel magának. De volt olyan nő is, aki tampont akart magának gyártani valami szivacsféléből, levenni nem tudta, úgyhogy rohadt a testében hónapokig – miközben örömlányként dolgozott, és a pasik is lökték benne…

De, főleg az elején, még a humort leli meg a szerző az esetekben és az őrületekben. Nem ítélkeznek, dolgoznak. Aztán, ahogy megy előre a könyv, egyre érzékelhetőbbek, hogy mi őrli fel az orvosokat. Kevés pénz, őrült munkaidő, és egyre inkább azt érzik mindenben, hogy mi az, ami rossz. A rendszerben, a felszerelésben és mindenben. Kay kapcsolata is rámegy a munkájára, és csak remélni tudja, hogy egy napon majd megéri. Nekünk meg egyre világosabb a tanulság, hogy komoly gondok vannak az angol egészségüggyel. (Nekem megfordult a fejemben, hogy nagyon kíváncsi lennék egy ilyen sztorira, magyar orvostól. Talán egyszer Kordos megírja az Egészségügy by Hungary-t is, bár azt hiszem, azon nagyon tudnánk szörnyülködni, és fogni a fejünk, hogy igen, ez van, sajnos.)

Végül, a tragédiák. Mivel elég sok orvosi sorozatot nézek, és olvasni is szívesen olvasok ilyesmit, tisztában voltam, hogy milyen tragédiák történhetnek. Mégis, van ebben egy olyan történet, ami szíven ütött. Úgy, hogy a karácsonyi különkiadásból – vicces módon azt már olvastam, míg az alapkötetet csak most – már tisztában voltam vele, hogy mi vár rám. De alapból is, azokat érezzük a legnagyobb tragédiáknak, amikor a babának van valami komoly baja, vagy már megszületnie sem sikerül. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy itt is lesz ilyen, és szívet tépő eset is – ha nem is bőven, de van benne.

A végére sötétedik el a hangulat, és így aláhúzza azt is, miért hagyott fel az orvoslással.

Érdemes elolvasni, és ha angol viszonyok is vannak benne, tanulságos.

Kay: Ez fájni fog - Mint humoros/napló: 90% miközben szórakoztat és egy orvos életét is átadja, üzenete is van.

Szubjektíven: 85% élveztem, amíg volt benne humor. Bírtam az iróniáját, a kiszólásokat.