Párt találó, elveszett tárgyas, közösséges.

Jamie elhatározta, ez az ő éve lesz. Az anyjától örökölt annyit, hogy egy évet arra szánhat, rájöjjön, mivel foglalkozna szívesen élete hátralevő részében. Eddig történelmet tanított – a tárgyat szerette, a tanítást nem. De mire váltson? Új lakhelyet választ a cicájával, Mac-kel, és lassan elkezdi felfedezni Los Angelest. Mac, a cica érzi a gazdáján, hogy magányos. Segíteni akar neki, így körbeszaglászik az utcában. Érez egy hímet, aki ugyanolyan magányos, mint Jamie. Így ellop tőle ezt-azt, amit Jamie lábtörlőjén hagy. Majd belelendül, és másoknak is lop olyan tárgyakat, ami olyan emberé, akire szerinte szükségük van. Míg Jamie és David, hogy lerázzák a számukra párt kereső helyieket, ál-randizni, és tényleg barátkozni kezdenek, egy helyi öregúr nyomozásba kezd, hogy megtalálja az utca különös tolvaját.

Most jöttem rá, hogy az utóbbi időszakban ez már a második olyan cuki macskás könyv, ami túl szép és rózsaszín, hogy igaz legyen. Ott volt Alfie, aki egy utcányi embernek igyekezett a házi cicája lenni, és közben elsimította az életük gondjait. Most pedig itt van MacGyver, a gazdinak Mac, aki nagyon hasonló bizniszben utazik.

Kezdjük talán azzal, hogy szerettem ezt a regény. Az a napfényes, könnyed sztori, amitől jó kedve lesz az embernek. Mert kedves és humoros, jó emberekkel jó dolgok történnek benne és nem is kicsit egy olyan idilli világot mutat, amiben szívesen élnénk. Amit még akkor is tarok, ha én kutyás vagyok, és sokkal jobban szerettem volna ezt a sztorit, ha Mac egy kis westie vagy valami hasonló lett volna. De volt annyira cuki macska létére is, hogy nem fogok ezen fennakadni.

Azon inkább, hogy nagyon nem macskásan viselkedik. Metz elég erőteljesen megszemélyesítette, és olyan részek is vannak, amikor Mac gondolatait követjük. Nagyon emberiek, csak annyiban illenek jobban egy állathoz, hogy neki az orra az elsődleges inger forrása. Mi nézünk, ő szagol. Azt még el is hiszem, hogy mennyivel kifinomultabb az orra, mint amit mi az érzékszerveinkkel fel tudunk fogni. Azt már kevésbé, hogy lazán kimászik a kéményen, David kutyáját nem csak ki tudja engedni esti sétára, de még vissza is zárja szükség esetén. De ok, szórakoztató könyv, szuperokos macskával. Nem szabad ebbe belegondolni, csak élvezni a sztorit.

Mert az vicces, ahogy az utca nyomozója, az egykori tévés zsaru belelendül. Amiket Mac ellop és otthagy másoknál – nyomorult kamasz, aki megkapta annak a lánynak a melltartóját, aki titkon még tetszik is neki… Az meg nagyon romantikus komédiás, ahogy David és Jamie megegyeznek, hogy megjátszanak egy kapcsolatot. Randiznak, jól érzik magukat egymással, és észre sem veszik, hogy már nem csak megjátszanak egy kapcsolatot.

Ok, David kapcsán azért van egy plusz réteg is. Ahogy a felesége elvesztésén igyekszik túljutni, és közben mégis visszaesik. Jobb ember ettől, kevésbé tipikus könyves jó pasi, csak a végére nem tetszett, amit Metz ebből kihoz. Összecsapottnak éreztem, ami lesz vele, és ahogy majd megoldódik a gond.

A könyv stílusa is kedves, humoros, csajos. Ugyan fontos szereplők között vannak férfiak is, ez akkor is egy érezhetően csajos könyv. Kiemelten fontosak az érzelmek, és ha nem is csöpög vagy agonizál a szerző, néhol alaposabban kitér a szereplők lelki világára és érzéseire, mint ami nekem jól esett. Pláne, hogy Mac a szaguk alapján még kommentálja is, hogy a bugyuta emberek, akik azt sem tudják, mi kell nekik, igazából milyen hangulatban vannak.

Olyan személyeknek merném bátran ajánlani, akik a romantikus regényeket vagy a cicákat nagyon szeretik. Esetleg mindkettőt is. Kellemes nyári olvasmány, sokféleképpen.

Ha egyszer filmesítik, biztosan megnézem, jól működne filmes romantikus komédiának is.

Metz: Cirmos-hadművelet - Mint humoros: 80% kedves szereplők, kedves kisváros, segítőkész állatok – napfényes könyv.

Szubjektíven: 75% bár bírom ezt a macskát, azért ez nagyon mese volt nekem. Csajos mese.