Szuperhősös, nyomozós, életet rendbe tevő.

Jessica Jones felhagyott már a szuperhős életmóddal, magánnyomozóként igyekszik megélni, de vannak szokások, melyeket nehéz levetkőzni. Még mindig hajlamos segíteni a rászorulóknak, és kiszúrni azzal, aki arra rászolgált. Jameson, akinek mániája a Pókember leleplezése és megalázása, a nőt bérli fel, hogy kiderítse neki, kit rejt a maszk. Jessica leckét ad a férfinak, majd segít akkor, amikor a férfi nevelt lánya tűnik el és keveredik rossz társaságba. De egy olyan lányt is ő keres meg, akit a környezete képességgel bírónak tart, és ezért kitaszítja. Testőrnek áll Matt Murdock mellett, és a barátnője randit szervez neki a Hangyával. Közben már csak a fejében kellene rendet tennie, hogy ne rontsa el az alakuló kapcsolatait és munkáit.

Képregényes előismeret nem kell hozzá. Aki nem olvasta az Alias első kötetét, neki sem lesz hiányérzete. Minimális utalás van az előző kötetben történtekre, az is kap most annyi magyarázatot, hogy lehessen érteni, mire és miért utalnak.

Az univerzum ismerete az, ami sokkal hasznosabb a képregény élvezetéhez. Jessica Jones keményen a szuperhős világban mozog, ha az ügye éppen hétköznapi emberek között zajlik is. Már csak az, hogy a Hangyával randizik. Sokkal érthetőbb ez a szál, ha nem innen akarja az ember megtudni, hogy ki az a Hangya és mi az előtörténete. De akár Daredevil nevét is kiemelhetném, vagy a Jameson – Pókember ellentétet. Be van ágyazva ez a sztori a Marvel univerzumba, azt kell hozzá ismerni.

Ebben a kötetben is olyan történetek vannak, amelyek valamiképpen a szuperhős világhoz kapcsolódnak. Vegyük az első lány eltűnését! Jessica hamar rájön, hogy egy olyan kisvárosba született bele, ahol még a templomban is a képességgel élők ellen prédikál a pap. Mivel a lányról azt hiszik, hogy ő is ilyen ember, már megadta az alaphangulatot a vele való bánásmódnak. Jessica nem csak a munkáját végzi el, de tényleg segít is a lánynak.

Mi pedig könnyen elmélkedhetünk azon, milyen hatásai vannak a gyűlöletkeltésnek. Mert ez ugyanaz, mint a salemi boszorkányperek. Kiválasztanak valakit, és kollektíven tönkreteszik. Az nem számít, hogy az alapfeltevés igaz vagy hamis. Ha pedig elvesszük a képesség címkét, és valami olyat teszünk a helyére, mint a bőrszín vagy a vallás, máris abból kapunk ízelítőt, hogy működik a rasszizmus és milyen fertő lehet. Szuperhős sztori, de a mának releváns témákkal. Ez tetszett.

Van a kötetben humor. Amikor Jessica Jameson megbízásából nyomoz, és ezt arra használja, hogy borsot törjön a laptulajdonos ellen… Humoros, kellemesen az, és ez a rész még grafikában is különleges. Azt nem állítanám, hogy tetszett, a hagyományosabb rajzolás nekem jobban bejött, de ez a rész szinte önálló művészeti értékkel bír, a képeivel.

Ha már grafika. Az emberi alakok gyakran most sem tetszettek. De már megszokta a szemem, és tudok olyasmiket is értékelni benne, hogy milyen éles a kontraszt az átlag Jessica és azon énje között, aki kicsípi magát, hogy bejusson egy bárba és infót gyűjtsön.

Jessica alakja továbbra is kellemesen összetett. Az egyik része egy hősé, aki akár önös érdekeivel ellentétben is segít az embereken. Van egy cinikusabb, megfáradt énje. A kapcsolatai meg katasztrofálisak, és sokat is iszik. Mély sebei vannak – a sorozat miatt erről többet tudok, mint ami a képregényből eddig kiderült, de már vannak utalások, hogy mi lehetett az a múltban, ami ennyire padlóra küldte.

Az is áll, hogy ez továbbra is felnőtt képregény. Erőszakkal, szexszel, durvább nyelvezettel. A mi korunknak ez már nem döbbentő, de a maga idejében ezzel formabontó tudott lenni.

Az biztos, hogy rákaptam, és fogom olvasni a harmadik kötetet is.

Bendis: Jessica Jones – Alias 2. - Mint képregény: 90% egyedi látvány, kemény hősnő, érdekes sztorik a szuperhős témából.

Szubjektíven: 85% egyre inkább bírom Jessicát, a kalandjait, de a Hangya itt? Emésztem még.