Középkori, titok nyomába eredő, testvéres.

Rózsavár falai között valami titok lappang. Három testvér nő itt fel, és apjuk, a vár ura hosszabb távollét után tér haza. A gyerekek mindegyike szenved kissé az úttól, amit a család kijelölt számára. Duran, az idősebb fiú arról álmodik, hogy keresztes lovagnak áll, mint a nagybátyja. Az apja igyekszik megértetni vele, hogy ő az örököse, nem lehet keresztes, neki kell tovább vinnie a család nevét és a birtokot. Engesztelésképpen nevezi a hamarosan megrendezésre kerülő lovagi viadalra, még új páncélt is ajándékoz neki. Mathieu a tudományokat szereti, de a család anyagi helyzete miatt remélni sem meri, hogy egyetemre járhat. Valószínűleg papnak kell majd állnia. Isabeu lány létére nem varrni szeret, hanem íjjal célba lőni. Jó is benne, de egy lánynak ez nem opció. Miközben a gyerekek elfogadják a sorsuk, és küzdenek az álmaik részbeni megvalósulásáért, rádöbbennek, hogy a családi vár tornya titkot rejt. Rá akarnak jönni, mit rejt ott az apjuk.

E regény kapcsán elgondolkodtam, melyik is volt az a regény, amely miatt megszerettem a történelmi regényeket. Mert már általános iskolás koromban is bírtam ezt a zsánert – de nem a kötelező olvasmányok miatt. Emlékszem, az Egri csillagoknak háromszor álltam neki, mire negyedik nekifutásra el is olvastam. Az elején a gyerekek fürdőzése a patakban jelenet mindig elakasztott, nem bírtam túljutni rajta. A Teleki Blanka, a Kinizsi Pál, majd felfedeztem az Excalibur-trilógiát, a Vörös-torony kincse…

Ha most lennék gyerek, nagyon könnyen a sorba illeszteném A torony titkát is. Ez igazán gyerekregény, és nem csak a Tanterv tette azzá. Mert hiába imádom Jókai regényeit, de az Egri csillagokat is, egy 12-13 évesnek azok vaskos olvasnivalók, arról nem is beszélve, hogy Jókai nyelvhasználata több tudást igényel, mint ami szerintem egy átlag 12 évesnek megvan.

Ez viszont nem rövid, de nem is hosszú regény. Gyereknek való. A cselekménye kellőképpen pörög és változatos is. Egy-egy fejezet elég rövid, így könnyen rá lehet szánni magukat az olvasásra. Mivel 3 kiemelt főhős van, már attól mozgalmasabb az egész, hogy köztük változik a fókusz, mindenkinek megvannak a maga feladatai és kalandjai.

A regény cselekménye elsősorban kalandregényes, a gyerekek személyes útját követi. Csak a háttérben, nyomokban van benne történelem. Nekem, felnőtt fejjel ezért voltak is hiányérzeteim – ez egy francia család, és megtudjuk, ki akkoriban a király. Szép Fülöpnek hívják – én tudom, hogy ő lesz az, aki feloszlatja a kereszteseket és máglyára küldi a nagymestert – itt ilyesmiről szó sincs, és Duran sem azért kell, hogy elhatárolódjon a keresztesektől, mert a király kiszemelte őket.

De részletekben, ott van a történelem. Amilyen egy lovagi viadal. Mit várnak a lányoktól. Milyen lehetőségei vannak egy lánynak a középkorban, vagy akár egy kisebb fiú testvérnek. Ez egy jó alap ahhoz, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését a kor és a történelem felé, hogy aztán akár komolyabb olvasnivalókat is keressenek majd a témában.

Gyerekkönyves az is, hogy nincs negatív karakter benne. Mindenki szimpatikus, és eléggé változatos jellemek is, hogy mindenki a neki megfelelő hőssel azonosulhat. Még azt is megkockáztatom, hogy Isabeu kapcsán az is téma lehet, hogy milyen utat kellett bejárnia a nőknek, hogy a férfiak egyenrangúnak kezeljék őket. (Ez divattéma, itt az van kicsiben, amit a most futó Mulan film nagyban csinál meg.)

Érthető, világos stílusa van és könnyen követhető. A szerző ugyan kiemeli az elején, hogy lehetnek benne ismeretlen szavak és kifejezések a kor miatt, ezeket meg lehet keresni neten vagy lexikonban – főleg történelmi dolgok. Felnőtt fejjel nem kell ilyen puska.

Kellemes gyerekkönyv, ha lenne ekkora gyerekem, a kezébe adnám. De nekem is tetszett.

Trux: A torony titka - Mint gyerekkönyv: 75% szerethető gyerekhősök, könnyed kalandok és kis ismeretterjesztés.

Szubjektíven: 65% gyerekkönyvnek korrekt, felnőtt fejjel azért a történelmi háttér furcsa.