Fülszöveg: 
Bronz és mészkő, nekünk, magyaroknak ezer év történelme Árpád vezértől Kossuth Lajosig
A Hősök tere egyedülálló vállalkozás: a legismertebb magyar történelmiregény- és képregényforgatókönyv-írók, Bán Mór, Benkő László, Bíró Szabolcs, Trux Béla, Somogyi György, Mészáros János összeszövetkeztek a legjobb képregényrajzolóinkkal, hogy 13 történetben bemutassák közös történelmi emlékezetünk egy-egy fontos eseményét.
Az antológiában helyet kaptak a hazai képregénykultúra korábbi nagyságai (Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, Fazekas Attila), a külföldön is sikeres rajzolók (Cserkuti Dávid, Farkas Lajos, Futaki Attila, Levi, Tondora Judit), és a tehetséges fiatalok (Pásztor Tibor, Szabó Csaba, Várai Artúr, Vadas Máté)
A múlt megismerését Katona Csaba történész összefoglalói segítik.
Szerintem:
A cím elkapta, mit kapunk ettől a kötettől. Fogja a nagy
magyarokat, és egy-egy képregényen keresztül megmutatja, miért is lettek akkorák, hogy a Hősök terén is állnak a szobraik. Így maga a kötet is egy történelmi, hősi arcképcsarnok és az ihletadó meg maga a Hősök tere.
Nagyon alaposan van szerkesztve, és egy szép kiadványról beszélünk. Kifejezetten szerettem a felépítését.
Minden történelmi személy képregényét megelőzi egy összefoglaló írás, hogy kiről fogunk olvasni, és miért került be a nemzeti pantheonunkba. Tömören, a lényeget kiemelve, és ráutalva arra, amit a képregényben fogunk olvasni.
Majd szót ejt a konkrét képregény szerzőjéről és a rajzolójáról. Belefér, hogy ajánlja hasonló munkáikat, és nekik is keretet adjon.
Ezt követi maga a képregény.
Mindenki egy kerek történetet kap, ami egy-egy jellegzetes pillanatot ragad ki a több évtizedből. A szerzők ügyességét mutatja, hogy mennyire el mernek menni a klisés megközelítéstől, és valami újat mutatnak be.
Ahogy Rákóczi töpreng, hogy bele merjen-e vágni a szabadságharc vezetésébe, mert ő bizony nagyon is látta, hogy nemzetközi támogatás nélkül, csak szegény parasztokkal nem fogják megváltani nemhogy a világot, de még az országot sem.
Kossuth, akit nem a forradalom és szabadságharc dicső perceiben látunk, hanem már a bukást követően, ahogy az Államokban népszerűsíti az ügyet, és küzd már a vég után is.
Imre herceg, aki itt győzedelmes fiatal és nyertes hadvezér, egy leendő nagy király ígérete. Mennyivel szimpatikusabb számomra így az alakja, mint a szent hercegé, aki ájtatos szent keresztény. Az én véleményem is az, hogy István az egyetlen utódját királynak és harcosnak, nem vakbuzgó, szerény kereszténynek nevelhette.
II. András keresztes hadjárata és nem Bánk bán került be. Könyves Kálmán nem a bölcs király még itt, hanem az elhanyagolt, háttérbe szorított herceg, akiben több van, mint amit feltételeznek róla.
Ugyan én csapongtam, de érzékkel a kötet tartja az időrendet. I. Istvánnal indulunk, és Kossuthoz tartunk.
A keret is jól kitalált. A Rege a csodaszarvasról vezeti fel, hogy a Himnusszal elköszönjön. Irodalmi, szép ötlet és a rajzolása is jól sikerült.
Ha már a rajzokat emlegetem, az egyik legigényesebb magyar képregény antológia, amihez valaha szerencsém volt. Több stílus megtalálható benne, de mindben megvan az a szépség, amit mindig keresek a képregényekben. Legyen az csata, vagy gyengédebb téma, itt látványosan és szépen jelenik meg.
Nem is nagyon akarok rajzok miatt kiemelni egyet sem. Nagyon jól el van kapva Széchenyi alakja, dinamikus és a háborút jól hozza Nándorfehérvár ostroma, de lelövöm magam, mert ez ízlésfüggő. Éppen kinek melyik stílus jön be jobban.
Végül, döbbenetes a névsor, hogy kik írták a történeteket. A keret tehát klasszikus: Arany és Kölcsey. A török időkből meg kapunk Gárdonyit és az Egri csillagokat. De ezen túl a kortárs magyar történelmi regények nagy nevei jönnek sorra. Trux Béla, Bíró Szabolcs, Bán Mór, Benkő László. Hogy a számomra legismertebbeket emeljem ki. Igényesség, ezen a téren is.
Ez valóban egy olyan történelmi, igényes és képregény kötet, amit érdemes feltenni a polcra.
