Társadalom működése ellen lázadó, hatalomért játszó, jövőbeli.

Az emberi társadalmak nem működnek, így a jövőben új rendszert találnak ki. Legyen a szerencse döntése, ki hol áll a rangsorban! Az emberek uraiknak hűséget fogadnak, mint a középkorban és így sokkal több jogot, kötelességet kaphat mindkettő. Ha valaki elégedetlen a helyével, részt vehet az űrlottóban. A szerencsés nyertes így a kvízmesterré válhat, minden urává. Benteley már belefáradt lélekölő biomérnök munkájába, a vállalata megszűnésekor így útra kel és egyenesen a játékmesternek ajánlja fel szolgálatait. Személyesen Verrick szolgálatára esküszik fel, így nem is kis pofon számára, hogy a mestert éppen most fokozták le, és három telepet leszámítva mindent elvesztett. Már van is új mester, az idős Cartwright személyében. Verrick nem áll készen a hatalma feladására, és bérgyilkost küld az utódjára. Benteley meg akaratán kívül mindenbe belekeveredik.

Az első megjelent Philip K. Dick regény volt. Én pedig ezzel is küzdöttem. Tudom, ismétlem magam, de amennyire szeretem a szerző novelláit, annyira nem tudok mit kezdeni a regényeivel. Ritka, ha olyat találok köztük, ami tetszik.

Az Űrlottó könnyedebbnek tűnt, és az elején még bele is lovaltam maga, hogy ez nekem tetszeni fog. Volt egy hős, Berkeley, aki változtatni akart az életén, és akinek a szemszögén keresztül megismerhettük a világot, és mi hogyan működik Dick eme történetében.

Aztán hamar kiderül, hogy nem is igazán ő a főszereplő. Verrick mesterkedései és maga az űrlottó kerül a középpontba, és nagyon hamar már az a fő téma, hogy mennyire korrupt minden társadalmi rendszer.

Elég lehangolónak találom, ami a történet üzenete. Több szereplő ki is mondja ezeket, így nem kell nagyon dekódolni az üzenetet. Nincs olyan társadalmi berendezkedés, ami igazságos lenne. Amíg van hierarchia, lesznek olyanok, akik megszegik a szabályokat és a saját érdekükben átverik a rendszert. Itt is vannak ilyenek.

Dick behozza a lázadás kérdését is, de ebben az univerzumban az sem egyszerű téma. Hiszen, akik irányítják ezt a világot, nem fogják feladni a hatalmukat. Elsőre azt hittem, Verrick lesz az, aki valami nagyot tesz ellenük, de a végére meglátjuk, hogy más szereplő van, aki rájött, hogy tudja a szabályokat a saját szájíze szerint csavarni. Ki is jön eredménynek, hogy egy igazságtalan rendszerben az igazságért meg kell szegni a szabályokat, megkerülni őket, de nem az egész hálózatot szétrobbantani.

Dick világábrázoló, ebben a történetben is a rendszer a fontos. Nem a szereplők, nem az ő cselekedeteik. Nekem jobban tetszenek a cselekmény és karakterközpontú regények, így eleve nehezebben olvasom, de nem ez a fő gondom. Hiányzik nekem a mozgalmasabb cselekmény. Tudom, már beláthatnám, hogy akkor ne Dick regényeivel próbálkozzam.

A karaktereket sem kedveltem meg. Az elején még Berkeley volt úgy megírva, hogy vele találtam közös pontokat. Ahogy keresi a helyét, ahogy a munkahelyén rosszul érzi magát és megvan a terve a jobbításra. Majd annak a csalódása, hogy milyen csapdába sétált bele az újabb esküvel. Eddig fogott meg a cselekmény és a karakter is. Eddig emberi volt, innentől kezdve azonban emberiség és társadalom nagyságrendbe kel gondolkozni, ami most nem esett jól nekem.

A vége különben nem rossz, mindenki eljut egy olyan pontra, amire azt mondom, ok. Záródnak a szálak, és ha nem is oldódik meg a társadalom minden gondja, lesz, aki a maga módján több mindent is el tud rendezni. Vagyis, nem a vége miatt idegenkedem.

A végeredményt tekintve nem ez a tőlem legtávolabb álló Dick történet, de a közelében sincs nálam az olyan köteteknek, mint az Elektronikus álmok.

Dick: Űrlottó - Mint sci-fi: 60% egyedi ötlete van, viszonylag sok történéssel és megjegyezhető szereplőkkel.

Szubjektíven: 50% nem fogott meg, de nem is rühelltem. Több kalandot szerettem volna…