Népért küzdő, mágikus, útkereső.

Nimue mindig is különc volt, akinek már elege van abból, hogy a népe semmiképpen nem fogadja be. Látomásai vannak, és egy gyerekkori sérülés miatt átkozottnak tartják. A tündérlánytól az emberek is tartanak, és könnyen boszorkánynak bélyegzik. Amikor a falujukra támadnak, nem tud már mit tenni. Az anyja rábíz egy kardot, hogy juttassa el Merlinnek. A legendák szerint a kard forgatója egy megjövendölt, nagy király lesz. Nimue egy jóképű zsoldossal, Arthurral köt szövetséget és tart Merlin felé. Közben azonban látja, hogy mit tesznek az emberek és a papok a népével. Ő maga kezdi el forgatni a kardot, és a tündérek királynőjeként küzdeni magukért. Azonban Merlinnek és a pápának is megvannak a maga tervei – az embervérű királyokról nem is beszélve, akik azért a kardért képesek minden erejükkel háborúba vonulni.

Egy újabb regény, amit azért olvashatunk el magyarul, mert Netflix sorozat is létezik. Egész jól össze is hangolták, mire jött a sorozat a csatornára, a Libri kihozta a regényt. Mondanom sem kell, hogy kapott egy filmes borítót, noha a keménytáblán alapból mutatós kép kapott helyett, de ezt a Netflix adja fel.

Nem mintha nagy reklám kellene neki. Egy nagyon népszerű – ok, elfogult vagyok, nekem az egyik kedvenc – témát dolgoz fel másképpen: az Arthur mondakör világa, de alig lehet ráismerni a szereplőkre és a világra. Nem csak azért, mert itt vannak tündérek és mágia. A klasszikus szereplők más helyzetben vannak, más jellemek. Én ezt izgalmasnak éltem meg – mindig jókat mosolyogtam, ahogy egy-egy szereplőt összevetettem azzal, amilyen az eredetiben és amilyen itt lett.

Lehet, hogy Nimue az, akit illene kiemelnem. Egy erős női hős, aki egy meg nem értett kamaszból érik királynővé. Nem a mágikus képességei, nem a külleme miatt. Ő arra jó példa, hogy a nemes uralkodó alárendeli magát a népe érdekeiért. Nimue ezt képes megtenni, és saját magát is feláldozza a nagyobb célért. Az ifjúsági vonal minimális: kapott egy halvány szerelmi szálat, de szerintem tiszta feleslegesen. Nem is éreztem hitelesnek, ahogy a háború szüneteiben táncot kapunk meg hevesen dobogó szíveket. Szerencsére az ifjúsági faktor kimerül ebben a halvány szerelmi szálban.

Merlint is lehetne elemezni – ő egy más színét adja a történetnek. Nimue és Merlin vannak kiemelve, nekik a belső küzdelmeik, érzelmeik és vívódásukat is megismerhetjük. De amiért nekem emlékezetes volt, hogy Nimue történetén érkeznek a nagy csaták, a mágikus jóslatok, egy forradalom. Merlin pedig az udvari intrikák világába visz minket titkokkal, mérgekkel, udvari játszmákkal. A kettő változatossá tette a sztorit és nagyon olvastatta.

Mégis, Lancelot lesz az, akit kiemelek, mert nekem ő volt itt a legizgalmasabb figura. Sajnáltam is, hogy közben az ő fejébe nem leshetünk be, mert ott aztán lehetett dilemma és feszültség. A származása ellenére harcos szerzetes, és inog – a végén hoz is egy nagy döntést, amiért sok korábbi bűnt elnézek neki. Ő érdekelt volna jobban, de egyelőre csak mellékszereplő, aki nem kap mindentudó elbeszélőt maga mellé.

Tehát, a sorozaton túl jól eladja a jó története, divatos, hogy női hőst tesz a középpontba és távolról még egy kis Trónok harca vonalat is bele tudnék magyarázni. Van azonban még egy fegyvertény a regény mellett. Frank Miller, akinek a kötet illusztrációit köszönhetjük. Tulajdonképpen Wheeler a képek köré írta meg a regényt. Nem állítom azt, hogy teljesen az én világom lenne a képi világ, de a 300 óta Miller képregényei nekem tetszenek. Ha nagyon akarom, Nimue és Leónidasz közé is húzok pár párhuzamot, de visszafogom magam.

A sorozatot még nem néztem meg, előbb olvasni akartam, és a könyv határozottan tetszett.

Wheeler: Átkozott - Mint fantasy: 80% a rajzokkal különleges, és egyedien adaptálja az Arthur mondát. Izgalmas.

Szubjektíven: 90% tetszett a történet, sok karaktert megszerettem, és bírom, ahogyan más.