Tiltott kapcsolatért küzdő, betyáros, régi világbéli.

Badányban malom épül, és a földesúr molnárt is szerződtet, aki a malom mellett épül házba költözhet be. Gyula önérzetes, magyar érzelmű férfi, aki feleségével és kislányával érkezik a vidékre. Hamarosan egy kamaszfiú vetődik feléjük. Mátyás megárvult, az apja mellett volt molnársegéd, de a rokonai nem fogadták be az apja halála után. Gyula maga mellé veszi, munkát és otthont ad neki. Kislánya, Panni jó pajtása lesz a fiúnak. Egy jómódú, gyermektelen molnár és neje a környéken telente magához veszi a kislányt, akit tanítanak és elhalmozzák ruhákkal, ajándékokkal. Miután Gyula megözvegyül, vállalják a kislány nevelését is. Panni csak ritkán látogat haza – 17 éves korára már férjhez szeretnék adni, és ki is szemeltek egy vadászt a számára. Panni szíve azonban Mátyáshoz húz, akinek már tervei is vannak, hogyan veheti felségül a lányt. A környékbeli események azonban az ő terveiket is felülírják, és újabb nehézségeket állítanak eléjük.

Fekete István neve összefonódott a természettel és a vidéki idillikkel. Leginkább állatos regényeiről és a Tüskevárról ismerjük. Írt azonban olyan regényeket is, melyeket nyugodtan olvashatnának kamasz lányok – kis szerelemmel és kalanddal, csak természetfeletti elem nélkül, ami most annyira megy a zsánerben.

A Hajnal Badányban pont azt kínálja, amivel jól eladható egy ilyen történet: szimpatikus, már-már álomszerű hősies szerelmes párt, akiknek a szerelme tiltott. Mondjuk, mint olvasónak, eléggé megjósolható volt, hogy a gyermekkori barátság szerelemmé fog mélyülni Panni és Matyi között. Nem is értem, ez miért nem merült fel a felnőttekben.

Amitől azonban eltérünk a YA kliséktől, hogy Fekete István nem viszi el mesék felé a történetet, hanem hű marad a regény korához. Ahol a lány sorsáról az apja és a nevelőszülei rendelkeznek: érdekel valakit, hogy Panni Matyiba szeretett bele? Nem. Ha szerintük a vadászhoz kell hozzámennie, a lánynak esélye sincs nemet mondani. A mai olvasónak, nekem is, valósággal döbbenetes, hogy Panni mennyire nem rendelkezhet a saját sorsáról. Lázadni sem nagyon mer, nem mondja egyszer sem, hogy ő másnak a mátkája lenne. A szökési tervbe beleegyezik, úgy, hogy előtte nincs egy beszélgetés az apjával. Mert még ahhoz sincs joga, hogy ellent mondjon, és kérjen, mit szeretne ő.

Korhűnek éreztem azt is, amit a betyárokról és az őket üldöző hivatali emberekről beletett a szerző. Másfajta kalandokkal dúsítja a regényt, és fiúknak is olvashatóvá teszi. Benne van az a betyár romantika, amit kifejezetten magyarosnak érzek.

Mivel Fekete István regény, megkerülhetetlen az a kérdés is, mennyire természetközeli a történet. Benne van a táj és az élővilág szeretete, szép leírások is akadnak benne, de most nem ezeken van a hangsúly. Egy-egy oldalon nagyon rá lehet ismerni a szerzőre, én pl. azon vigyorogtam, hányszor van olyan jelenet, hogy a vidra valamit alkot a malom tóban – a Lutra annak idején nagy kedvencem volt. De itt ez csak a környezet, és nem a fő téma. Már csak azért is ifjúsági, mert Matyi és Panni világa, az érzéseik most sokkal kiemeltebb helyet foglalnak el, mint a táj, amelyben élnek.

Több érdekes konfliktus is van benne, amelyek között akad történelmi, személyes és generációs kérdés is. Izgalmas, hogy egyes szereplők egyikben másikban más helyen állnak. Gyula például a történelemben a nagyon magyar oldalon áll, míg a lánya kapcsán a rossz oldalra kerül, és a szerelmesek útjába áll. Itt csak Panni és Matyi egyértelműen hibátlan hős.

A vidéki romantika, az elmúlt korszak szépségeinek megragadása mondjuk nekem kicsit sok is volt. De azt már megszoktam, hogy ez Fekete István regényeiben megjelenik.

Ma is abszolút jól olvasható regény, amit érdemes ismerni a Tüskevár mellett.

Fekete: Hajnal Badányban - Mint ifjúsági: 85% szimpatikus szereplők, vidéki idill, szép leírások és jól elosztott kalandok.

Szubjektíven: 75% a szereplőket kedveltem, jó a történet is, de nekem sok a szép nosztalgia.