Kalandos, hatalomért küzdő, bosszút álló.

Medford az a hely, amit Royce nagyon el szeretne kerülni, hiszen ott van Gwen, akihez nem akar kötődni. Hadrian oldalán újabb és újabb feladatokat vállal el, de végül nem tud ellenállni a kísértésnek, és visszatérnek. Ott azonban azzal szembesülnek, hogy a nő fogadni sem hajlandó őket. Royce nem olyan ember, aki ilyesmibe beletörődik. Kinyomozza, hogy a lányt egy kuncsaftja nagyon megkínozta, és azt nem akarta, hogy a férfi lássa. Royce fejest ugrik a bosszúba: ez nem maradhat megtorlás nélkül! Gwen egy lánya is hiányzik a bordélyból, akinek egy nagyurat kellett volna szórakoztatnia. A fiatal Rose a palotaőr Reuben mellett kötött ki, aki segédkezet nyújtott neki, amikor meghallott valamit, amit nem kellett volna. A királyi család ellen összeesküvés készül, és az ifjú Reuben kész közbelépni. Hiszen a szíve rég a hercegnőé, akinek így a megmentője lehet.

Duplán kérdéses, kinek érdemes ezt a regényt elolvasni. Hiszen, egy több kötetes sorozat előzményregénye, ráadásul az előzménysorozatból is a 2. rész. Mivel én olvastam a sorozatot, az előző előzmény kötetet is, nem is tudom teljesen megítélni, milyen lenne előismeret nélkül nekiugrani. Talán, Sullivan egész jól megoldotta.

Az előző részből olyasmit nem hoz át, ami közvetlen folytatás lenne. Nincs olyan cselekményszál, aminek ott van a gyökere. Igen, a szereplők közti kapcsolatok ott indultak, de amennyi a megértéshez kell, azt átismétli a szerző, beágyazza a kalandok közé.

A következő részekre viszont tele van utalásokkal – amelyeket nem kötelező érteni. Attól még nagyon lehet élvezni ezt a történetet, ha nem mosolygunk azon, hogy itt megtervezett események hogyan siklanak ki a jövőben, amit a sorozatot ismerők már tudnak. Vagyis, kalandos fantasy regényként teljesen élvezhető előismeretek nélkül. Igaz, szerintem sokkal nagyobb élmény, ha látjuk azt is, hogy az itt megindult eseményekből és kapcsolatokból mi lett a későbbiekben. Nekem ez volt az egyik legnagyobb élmény benne – ahogy okosan megágyazta a sorozat első részét.

A cselekmény több szálon van vezetve, és néhol összefutnak az események. Külön-külön is megállják a helyüket a szálak, és nincs a szerzőnek kényszere, hogy minden összeérjen, és a szereplők összetalálkozzanak. Ez részben abból fakad, hogy a tetőpontok és igazi következmények az alapsorozatban vannak, de abból is, hogy mindenkinek megvan a szerepe egy nagyobb kirakósban.

Simán olvasható Reuben, a Riyria kalandjának, de nekem ez sokkal inkább egy hatalmi játszma, egy puccs története volt, amit a bele keveredettek még nem ismertek fel, és megteszik a maguk kis lépéseit, befolyásolva az eseményeket, de még tudatlanul. Kifejezetten élveztem, ahogy ármánykodnak, és a hatalomért megy titkon a játszma. Ez inkább Reuben vonalán található, a Riyria sokkal egyszerűbb motívumok mentén dolgozik egyelőre.

Szerettem azt is, hogy nem tökéletes hősöket teremt. Royce már szinte antihős, akinek az öléssel sincs semmi gondja. Bírom is, hogy pont Hadrian lesz a társa, aki viszont az erények embere a szakmája ellenére is. De ez a Riyria varázsa, ami megint visszavezet minket az anyasorozathoz.

Reuben története pedig szinte klasszikus lovagmese. A rossz származású fiú reménytelenül szerelmes a hercegnőbe, és egy olyan játszma közepén találja magát, ahol lehetősége lesz megmenteni a szerelmét. Ő a leginkább egysíkú hős most, de szerethető.

Az meg külön sztori, mennyire tud fájni, hogy tudom, egyesekkel mi lesz később.

Számomra most az lesz a rejtély, milyen lett volna, ha nincs előismeretem. Szerettem volna úgy is, de azért nagy élmény volt a humorát, utalásait érteni.

Sullivan: A rózsa és tövise - Mint fantasy: 85% önállóan is kalandos, izgalmas, de az utalásrendszere miatt még ütősebb.

Szubjektíven: 90% szerettem a szereplőket, bírtam a sztorit, és ahogy rárímelt a későbbiekre.