Gyerekrablós, képességeket fejlesztő, szabadságért küzdő.

Luke soha nem volt átlagos gyerek. Az intelligencia szintje olyan magas, hogy nincs is értelme az ő esetében az IQ-teszteknek. 12 éves, amikor a tudásvágya az egyetem felé hajtja. Egyszerre jelentkezik két borostyánligás egyetemre, mindkettőre fel is veszik, amelyeket párhuzamosan készül elvégezni. Erre azonban nem kerülhet sor: az éjszaka közepén törnek be a házukba. A szüleit meggyilkolják, a fiút elrabolják. Az Intézetben tér magához, ahol csupa gyerek veszi körül. Mindenkit elraboltak. A szabályok egyszerűek: engedelmeskedik, és túléli. Ha felesel, ha ellenkezik, szigorúan megbüntetik. A képességük miatt vannak itt, mindenki képes köztük kisebb-nagyobb mértékben telepátiára vagy telekinézisre. Fejlesztik, majd elviszik őket a Hátsó Részlegbe. Luke nem akarja megvárni, míg odakerül. A kínzások közepette azzal keresi a kiutat, amit itt figyelmen kívül hagytak vele kapcsolatban: Luke egy zseni. Egy kisfiú, az erős telepata Avery segítségével a terv működésbe lép.

Egy új King-regény mindig esemény, ha a szerző mostani regényei nem is szokták azt a szintet megütni, mint a legnagyobb sikerei. Az Intézet azonban olyan kritikákat és elismeréseket kapott, hogy lehetett sejteni, King megint írt egy nagyon ütős regényt.

Tény, magam sem tudom, mikor olvastam a szerző újabb kötetei közül olyat, ami ennyire tetszett volna. Még több is benne van, mint amit a kritikák után vártam.

Mivel szinte mániásan hasonlítgatok, most sem bírom megállni, hogy ne menjek kicsit bele abba, hogy azért ilyen-olyan elemeket a King életműből már ismerünk. Az Intézet, ahol paranormális képességekkel kísérleteznek? Tűzgyújtó. Ott egy kislány volt a középpontban, Charlie. Az a gondolat, hogy a jövő ismeretében miképpen hathatunk a jelenre? A holtsáv hőse valami nagyon hasonlóval próbálkozik, amikor látja, hogy egy politikusból elnök lesz, és mit hozna a hatalma az emberiségnek (pusztulást). De van egy időutazós is, amiben JFK életét mentenék meg, csak éppen a pillangó hatással is számolni kell…

Mindezzel együtt egyedinek és nagyon ütősnek éreztem a regényt. Viszonylag hosszabb felvezetése van, de ahogy Luke elrablása megesett, ezerrel pörög a regény. Egyszerre izgalmas és félelmetes. Úgy égnek áll az ember haja, hogy nem kapunk nyers horrort, nincs vér és hentelés. Sokkal ijesztőbb, ahogy a gyerekeket tulajdonnak tekintik és betörik. A megalázások sora, a pofonok, a pavlovi jutalmazás és büntetés rendszer. King nem egyszer bizonyította már, hogy nem az a legfélelmetesebb, amikor jön a gyilkos és brutálisan végez veled. Az is előbb a frászt hozta a gyerekekre…

Van egy másik szál is, egy egykori rendőrrel. Ő hozza be azt a kisvárosi színt, ami szintén jellemző a King történetekben. Ahogy a két szál találkozik, az akciók száma megnő és elkezdődik egy olyan sakkjátszma, amiben életek tucatjai a tét.

Erős szereplőket teremt a szerző, minden oldalon. Luke, aki koraérett zseni, a félénk Avery, a harcos Nick, az Intézet szadista dolgozói, a kisvárosi színes alakok. Karakteresek, jellegzetesek, emlékezetesek. Soha rosszabb szereplőgárdát.

A szórakoztatáson túl ez a könyv még el is gondolkoztat. A nagy célért mennyit szabad megtenni? Hol kezd valaki szörnyeteg lenni, ha elvileg nemes ügyért is dolgozik? Meglepő módon ebben a regényben King pozitív hitről tesz tanúbizonyságot. Az Újjászületésben ott tartott, hogy a halál után mindenkire vár a totális pokol, itt viszont az emberekben van hite. Hogy a jövő bármikor változhat, mert minden apróság alakít minket. Hogy embernek megmaradt mindennapi hősök vannak, és az emberiségnek ez ad igazi reményt.

Ha a gyerekek között nincs egy halvány szerelmi szál, egészen oda lennék a regényért. Így is nagyon tetszett, és felveszem a kedvenc King-regényeim listájára is.

King: Az Intézet - Mint thriller: 100% amiért King zseniális. Ijesztő, szórakoztató és elgondolkoztató, izgalmas.

Szubjektíven: 95% faltam elejétől-végéig. A gyerekek közé bevitt szerelmi szál nem tetszett.