Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

2020. október 21. - BBerni86

Sorozat cselekményét ismertető, írószobába vezető, humoros.

A Dream On siker volt az HBO csatornán, de a sorozat véget érte után az írók nem találták meg az új sikersorozat ötletet. Míg az egyikük meg nem látott egy kávézót, és el nem képzelte, egy baráti táraság hogy beszéli ki itt az életét és jelentik egymásnak a családot. Pont olyan sorozatokra volt igény, amivel a fiatalokat meg covers_581418.jpglehet fogni, így a Friends Like Us szkriptjét megvették, megkezdődhetett a munka. Egy stáb csiszolta tökéletesre a poénokat, miközben nagyban keresték a színészeket. Cox eredetileg Rachel szerepét kapta volna, de ő jobban szerette Monica figuráját. Aniston más sorozatba volt kötve. De lassan összeálltak, egyszerűsítették a címet, és mindenki érezte, valami nagy készül. Jöttek, láttak, robbantottak. A Jóbarátok világjelenség lett, és a csapat 10 éven át dolgozott a színvonal tartásáért.

Két dolog kell ahhoz, hogy ezt a könyvet valaki értékelni tudja. Az egyik, hogy nem is keveset mondd neki a Jóbarátok cím. Nem kell rajongónak lenni, nem kell szövegrészeket idézni belőle, és az sem gond, ha nem tudjuk, Rachel mikor milyen frizurát és ruhákat hordott. Viszont, az szinte elvárás, hogy végignéztük a 10 évadot, és képben vagyunk a fő vonallal.

Hiszen a könyv nagyon épít a nosztalgiára. Végigveszi a 10 évad vezető cselekményszálait – szinte egy tartalmi összefoglalója a történteknek, kiemelve, hogy miért így alakultak az események, honnan jöttek az ötletek és a poénok. Annyira visszaidézi a mérföldköveket, hogy időnként a szemem előtt futott a sorozat, és sok olyasmi is visszajött, amiről eddig azt gondoltam, elfelejtettem. Aki szerette ezt a sorozatot, azt a régi hangulatot megkapja.

Másrészt, érdekli a háttér. Hiszen a fő ötlete a könyvnek, hogy a kulisszák mögé enged kicsit belesni. Ezt leginkább a kötet elején éreztem, amikor íróktól kezdve a jelmezesen át a szereplőkig mindenkit megismerünk, mint a sorozatban dolgozó entitást. Ahogy a sorozat befutott, már inkább az írószoba trükkjei és a történet magyarázata következik. Ez is érdekes, de itt már voltak hiányérzeteim. Mintha leszűkült volna a tér az írószobára, a cselekményre. Hogy mi történt a színészekkel, milyen viszonyba voltak egymással vagy a beugrókkal, a feléjük áramló rajongás és sztárság hatásai, ilyesmik alig vagy nincsenek is a kötetben, és ezt hiányoltam.

Volt egy olyan érzetem egy ponton, hogy ez túl idilli. Annyira egyben voltak a színészek és a stáb a kötet szerint, amit nem érzek életszerűnek. Hol maradnak a viták és a botrányok? Mert 10 év alatt kellett, hogy legyenek. De Perry függőségén túl más nincs itt.

A kötet elejére és a végére vannak Austerlitz gondolatai becsempészve arról, hogy miben rejlett a sorozat titka, és miért gyakorol ma is nagy hatást a fiatalokra. Ez már kicsit az esszéket idézi, és szárazabb, de vannak benne érdekes gondolatok. Sok megállapítása egyezik azzal, amit én is gondolok. A legfontosabb, hogy ez a sorozat kezdte el a sitcom világot szappanoperásra venni. Ha nincs Jóbarátok, amelyben Rachel és Ross, majd Monica és Chandler szerelméért drukkolnak az emberek, nem lett volna Így jártam az anyátokkal és az Agymenők sem épülhetett volna arra, hogy a zsenik hogyan találnak szerelmet és élik a hétköznapokat a tudományon túli világban. Az Így jártam kapcsán volt egy felismerésem is: nagyon sokban épül a Jóbarátok elemeire, csak itt már megtehettek olyasmit, amit a Jóbarátok idilli világa nem engedett meg: Joey és Rachel nem lett pár, Barney és Robin igen.

A kötetet könnyű olvasni, két dolog miatt is. Nagyon sokat idéz a sorozatból, poénokat is, és az viszi előre a narratívát. Másrészt, Austerlitz téma iránti szeretete és lendülete átszövi az egészet, olvasmányos tőle a mű.

Nekem elsősorban a sorozatos hangulatkeltés volt meg, némi új ténnyel és új szempontokkal. Tényleg, fekete barátjuk nem is volt, ellenben a New girl csapatával…

 

Austerlitz: A Jóbarátok-generáció - Mint ismeretterjesztő: 60% a stílusa és a sorozat poénjai húzzák, de a háttér kevesebb benne.

Szubjektíven: 65% bekapcsolta a nosztalgia faktorom. Volt új infó is, és sok emlékem jött fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4916248764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása