Szuperképességes, egykori barátot megmentő, igazsággal szembenéző.

David a Leszámolók vezére lett, amire nem volt felkészülve. Más azonban nincs, és egyértelmű, mit kell tenniük: a professzort visszaszerezni, és így megállítani Fénypontot. Leszámolni Vésszel, az Idollal, aki minden baj okozója végső soron. A kivitelezéssel azonban akadnak gondok. Követik Fénypontot, de képtelenek eléggé a közelébe férkőzni és szembesíteni a gyengeségével, ami megválthatná. Pedig sietniük kell: ha ő végzi be előbb a tervét, a világ leghatalmasabb Idoljává válik, akit már esélyük sem lesz megmenteni vagy megállítani. Ő is vadászik rájuk, és bárki segít nekik, ő is veszélybe kerül miattuk. Közben David a saját félelmeivel is birkózik: Vész neki is adott valamilyen képességet, és csak remélni meri, hogy ez mégsem igaz, és nem lesz belőle Idol, akit elnyel a sötétség.

A szerzővel kissé elfogult vagyok, egy könyvét leszámítva eddig minden nagyon tetszett, amit olvastam tőle. A Leszámolok első része, az Acélszív is megvett magának. Ok, a Tűzlény, a második rész egy kicsit kevésbé volt az, amit vártam, de a Vész megint telitalálat. Nem is nagyon akarok és fogok belekötni, simán örültem, hogy olvashatom.

Viszont, mennyire fogja érteni, aki nem követte a sorozatot? Az alaphelyzet egyszerű. A világban szuper képességű emberek jelentek meg, ők az Idolok. Változatos képességeik vannak, csak éppen van még egy közös jellemzőjük. Mindegyik gonosz. A Leszámolók küzdenek ellenük, és próbálnak megoldást találni. Ennél jobban nem mesélem el az előző kettőt, pedig lenne mit.

A fő cselekményt, hogyan akarják a professzor elméjét visszaadni, és a végén hogy kerülnek szembe Vésszel, lehet érteni. De maga a világ, a karakterek motivációi és a korábban történtek nagyban hozzáadnak az élményhez. Úgyhogy, hiába lehet a fő szálat érteni, mindenkinek azt tanácsolom, az Acélszívvel kezdjen. Megéri.

Ez a kötet is változatos és pörgős, izgalmas cselekménnyel rendelkezik. A Leszámolók egy új városba követik Fénypontot, nyomoznak itt, terveket szőnek, akciót terveznek és hajtanak végre, de van, hogy nekik kell menekülni. A cselekmény tehát pipa, arra egy rossz szót nem lehet találni. Kalandos, fordulatos és még kellő humor is van a sorok között.

A világot Sanderson tovább építi. Nem csak azzal, hogy egy új városba vezet el minket és vázolja a helyi viszonyokat, de a bolygón uralkodó állapotokból is kapunk ízelítőt, ahogy Tűzlény képessége párhuzamos univerzumok sorát is megnyitja. Szórakoztatóan, érthetően tovább épült a Leszámolók világképe.

David révén pedig olyan karaktert is kaptunk, akihez több oldalról is lehet érzelmileg kapcsolódni. Egyrészt, neki kell a vezetőnek lenni, és cipelni az ezzel járó felelősséget és kétkedést, hogy elég-e a feladatra. Másrészt, saját magával is állandóan viaskodik, és rejtett félelmei vannak. A Tűzlény végén elvileg Idol lett belőle, és retteg, hogy valóban ez történt. Érdekes kettősség, ahogy rajong az Idolokért, a szerkentyűk segítségével imádja használni a képességeiket, de az, hogy ez lehet a saját sorsa is, halálra rémíti. Valahol poén az is, amikor a végén kiderül, mit adott neki Vész.

Vész és Tolvajkulcs. Sanderson remekül ért a gyomrosok kiosztásához, maradjunk annyiban. Tolvajkulcs erős Idol, akire vadászik Fénypont és így kényszerű szövetségre lép a Leszámolókkal. Néhol már egészen megkedveltem, egy csibésznek tűnt, hogy aztán… Meglepett a fordulat, de nagyon passzolt. Bírom, amikor egy sztori logikailag is stimmel.

Meg az is bejött, hogy mi a sötétség, hogyan lehet ellene küzdeni. Az egy jó üzenet.

Zárásul talán annyit, hogy a filmjogok már egyszer elkeltek. Megszerettem ezt a sorozatot annyira, hogy előre féljek, mit tesznek vele a filmesek. Mert Sanderson remekül megírta.

Sanderson: Vész - Mint disztópia: 95% zárja a szálakat, akcióval, drámával és humorral is. Nő az univerzuma is.

Szubjektíven: 100% amit vártam, megkaptam. Izgalmas, humoros, meglepő, szórakoztató.