Női, átverős, üzletért küzdő, múltat rejtő.

Faye sikeresen elrendezte a dolgokat. Az anyját és a lányát Olaszországban rejtette el, mindenki halottnak hiszi őket, miközben apja és a férje ülnek a meggyilkolásukért. Faye élvezi a gazdagságot, a családját, míg azzal nem szembesül, hogy valaki fel akarja vásárolni és tönkretenni a cégét. Visszaszáll a ringbe, ellenlépéseket tesz, miközben a szerelem is rátalál a vonzó, válófélben levő David képében. A férfinak azonban megvannak a maga titkai, ráadásul Faye volt férje és az apja együtt szöknek meg a börtönből. A szenvedésekkel teli gyerekkor, amit a nő régen maga mögött hagyott, félő, hogy megint tönkretenné az életét. Szerencsére vannak olyan asszonyok, akikre számíthat, és akikkel szembenézhet bármilyen szörnyeteggel, aki szembejön vele.

Két olyan mozgalom is van, amelyek fontosak és kell is a témákkal foglalkozni, de ahol nagyon könnyen át lehet esni a ló túloldalára. A Black Lives Mather és a #metoo. Sem a nem fehér bőrűek, sem a nők nem illetik azt, hogy ezen rajtuk kívül álló jellemzők miatt hátrányosan megkülönböztessék vagy bántsák őket.

Lackberg már Faye első történetében – melyben megszabadult a férjétől és bosszút állt – kijelölte az irányt, nagyon erőteljes a női erő és a nők kihasználása elleni hang a regényben. Ezt fokozza a második részben, annyira, hogy azt már túl soknak éreztem. Nem simán felhívja a figyelmet a helyzetre és együttérzésre késztet, hanem dogmát csinál belőle és súlyosan általánosít.

Vegyük csak azt, milyennek mutatja a férfiakat!

Faye életében kétféle akad belőlük. Az első típus, aki bántja és kihasználja. Szexuálisan, de más értelemben is bántalmazták, igyekeztek tönkretenni. Az apja, a bátyja, a férje, és arról is lehetne mesélni, David milyen játszmát űz. (De az spoiler lenne, így hiába várjátok, hogy elmeséljem, neki milyen vaj van a fején.) A másik típus a toyboy. Szexi, általában fiatalabb pasik, akikkel csak viszonyt vagy egyéjszakás kalandos alakít ki.

A regényből konkrétan azt lehet kiolvasni, hogy minden férfi egy szemét állat, aki bántja a nőket, vagy csak szórakozni akar és a farka vezeti őket egyik viszonyból és kalandból a másikba. Túl egyoldalú az ábrázolás!

Amit akkor is tartok, ha pontosan értem, milyen üzeneteket emel ezzel ki Lackberg. Miért intéz el Faye minden férfit olyan brutálisan, ha ártottak neki? Mert teljesen mindegy, hogy egy tizenéves kamaszfiúról vagy egy közel 40 éves férfiról beszélünk – ha bántja és kihasználja a nőket, fizetnie kell. Miért van Faye-nek annyi viszonya fiatalabb pasikkal? Mert vele mutatja meg Lackberg, hogy a nő olyan lény, aki megélheti és élvezheti a szexualitását.

Érthető, de még ezen a szinten is érzem, hogy átesett a ló túloldalára. Mert azt már korábban is láttuk, hogy milyen viszonyokba megy bele. De most felfedezi az édeshármasokat, és azokkal együtt már elég sok szex bekerült a regénybe, aminek ennyi funkciója nincs.

Nehezen békültem meg azzal is, milyen brutálisra van megfestve Faye gyerekkora. Egyre megterhelőbb és brutálisabb jelenetekbe sodródunk – a nemi erőszak az egyik kriptonitom, arról nagyon nem szívesen olvasok. Itt kellett – ha nem is realisztikusan megírva, de érzelmileg nagyon megterhelően.

Plusz, Faye kezdi elveszíteni a szimpátiám. Egyrészt, prűdebb vagyok, mint ahogy ő megéli a szexualitását, az nekem már túlzó. Másrészt, már gyerekként olyan húzásai vannak, hogy azon merengtem, mennyire szociopata a nő.

Ugyanakkor a regény másik fele, az ármányok és amit az üzleti életből kapunk, még mindig nagyon lekötött. Sodort a regény, csak sok elemével nagyon nem vagyok kibékülve.

Lackberg: Ezüstszárnyak - Mint skandináv krimi: 65% több érzelem és múltbeli titok, erős női üzenet, de erőszakosan.

Szubjektíven: 55% inkább tetszik, mint sem, de egyre ellenszenvesebb Faye és az üzenet is.