Tündéres, mesevilágot mentő, átkot törő, szerelmet lelő.

Rég volt már a tündérek országa egész és boldog. Árgyélus – tündérnevén Árnyék – és Ilona fia egy királylányba lett szerelmes, akit az apja nem akart elengedni. Az Ördöggel lépett szövetségre, melynek eredményeképpen a tündérherceg halott, szerelme Csipkerózsika álomban várja a hercege csókját, és a tündérek világa kettészakadt, súlyos átokkal terhesen. 13 évente egy csecsemőt kell az emberek közé lökniük, és tündéreknek kell halnia, hogy esélyt adjanak neki ott élni. Árnyék már nagyon fáradt, és az Ördög elérkezettnek látja az időt a még nagyobb szenvedés kimérésének. Ám két kint rekedt manó útnak indít egy utazó varázskönyvet, ami megtörheti az átkot. A tündérekben hívő, budapesti lánynál, Liliomnál köt ki, aki körül hirtelen három férfi is megjelenik: a vonzó főnöke, egy pimasz ügyvéd és egy zseniális, de zavart festő. Az Ördög mesterkedik, hogy a könyv ne érhessen célba – mások segíteni próbálnak. Liliom pedig a saját helyét és a szerelmet is meglelve hősnővé lép elő.

Tudnék arról merengeni, miért ír remekül Gaura Ágnes. Novellákat és Borbíró Borbála regényeket már olvastam tőle többet is, most pedig ez a tündéres fantasy következett a sorban. Ha valaki Bori kalandjait szerette, ezt is fogja.

Közös, hogy fog egy mítoszt és saját szájíze szerint alakítja. Csak az itt most nem a vámpírok mitológiája, hanem a magyar népmesék világa. Elsősorban Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi története az alap, de más klasszikusok is visszaköszönnek, mint A három nádszál kisasszony vagy A bíró okos lánya. Természetesen olyan motívumok sem maradhattak ki, melyek Perrault világát inkább idézik, mint a magyar népmeséket: a szerelmes férfi itt az üvegcipellő helyett a bakancsot cipeli a lány után, és a csókra váró álmodó lányt is említettem már. Mivel gyerekkorom óta szeretem a meséket, így nagyon élveztem, mi és hogyan kerül elő. A tündéres szál pedig tökéletesen magába szippantott.

Ezt magyarázom! A regény nagyon sokáig két történetszálon halad. Az egyik a tündérek világában játszódik, ahol az Ördög kitalálta, hogyan tudja Árnyékot nagyon megkínozni. Ahol reménytelenül szerelmes páros próbál boldog lenni, és ahol az átok megint áldozatot szed. Jól kidolgozott fantasy világ, ami tovább gondolja a mesét. Színes, izgalmas, érzelmekkel teli és megszerettem a szereplőket is, ha egyeseknek a neve az agyamra is ment. A tündéreknek olyan neveik vannak, amelyek némi túlzással körmondatoknak is elmennének. Rövidítik is őket nagyban, vagy emberi neveket használnak.

Az emberi világ viszont nem tudott annyira lekötni. Itt is az érdekelt, ami a másik világhoz kötődik. Tudjuk, hogy váltott gyermekek vannak az emberi világban. Tudjuk, hogy egy tündér herceg is van ott. De vajon Liliom körül melyik fiú kicsoda? Ezzel elszórakoztattam magam, de sajnos Liliom története nem tudott még ennyire sem érdekelni.

Annyira lassúnak éreztem ezt a lányt… Szilárd is piszkálta ezzel, de én is úgy éreztem, hogy nem jó taktika ennyire mesebeli választ keresni minden helyzetre. Onnantól, hogy aktivizálja magát és beleveti magát Tündérországba, már vele is jobban kijöttem.

De az emberi szál is onnantól kezdett tetszeni, hogy a férfiak is megindulnak a másik birodalomba, és ott küzdenek sárkánnyal, Ördöggel, szerelemre lelnek és átkot törnek.

Gaura Ágnes humora ebben a könyvben is benne van. Akadnak idézhető beszólások és jópofa szövegek benne, de a helyzetpoénokat is nagyon szerettem. Ami Farkassal és Szilárddal történik a tündéreknél… na, abból szinte komédiát is lehetne forgatni.

Sok minden tetszett benne – a szereplőktől kezdve a cselekményen át az írónő stílusáig. Nem is értem, miért volt olyan rossz érzésem a végén. Nem is túl nagy a happy, nem is kicsi – ezen még töröm a fejem. De összességében jó regény volt.

Gaura: Túlontúl - Mint fantasy: 85% ismert mesékből nagyon saját történet, humorral és kalandokkal. Izgalmas.

Szubjektíven: 75% a vége valamiért nem fogott meg, ahogy Liliom sem, de a sztorit bírtam.