Mágikus, posztapokaliptikus, romantikus, harcra készülő.

Létezik egy ősi jóslat, a fátyol átszakadásáról és rengeteg halálról. A jó és a rossz küzdelméről. Egy megvágott új, egy lelőtt madár, és egy vírus elindul. Hetek alatt milliárdok vesznek oda, és a túlélők egy részében mágikus képességek élednek fel. Katie apja volt az első fertőzött, a lány egész családja odaveszett – ő maradt csak meg, és ő is csak azért élte túl, mert megszülettek az ikrei, akiknek szükségük volt rá. Lana a szerelmével New Yorkból menekül el, és egy közösségben otthonra találnak. A nő itt jön rá, hogy gyermeket vár. A kicsi különleges, és a sötét erői már magzatként a vesztére törnek. Még a családon belül is lesz olyan, aki nem tud ellenállni a hatalom és a sötétség csábításának. A fény választottjai, legyenek bár boszorkányok, vagy mágia nélküli halandók, nem adják fel, kitartanak, és várják a Kiválasztott megszületését, aki megmentheti a világot.

Elsőre azért nagyot néztem, ahogy a világ nagyját kiirtó vírust itt egy mágikus küzdelemhez és régi jóslathoz kötik. Ifjúsági regényben van hasonló, de ott valahogy könnyebben elfogadtam. Itt komolyan venni, hogy a Sötétség és a Fény harcának az előfelvonása a Végzet nevű vírus, ami nagyon gyorsan milliárdokat öl meg…

A történet pedig jól hozza a tipikus elemeit egy epikus fantasy előkészítésének. Több szereplőt megismerünk, sok veszteséggel és újrakezdett élettel, új szerelmekkel is. Csak éppen végig az volt az érzésem, hogy mindez nem is nagyon számít. A Kiválasztott megszületésére várnak, vagyis születik egy gyerek, fel kell nőnie, és utána jöhet majd a nagy összecsapás. Ami máris garantálja, hogy az ő harcostársai, esetleg szerelme és ellenségei is csak most fogannak és születnek meg. A most megismert szereplők csak a felvezetés, akik majd fontosak lesznek a folytatásban, a most születő babák.

Vagyok annyira gonosz, hogy már most nagy tételben fogadnék, melyik ebben a történetben született kisfiú lesz Fallon – a Kiválasztott, aki a regény végén születik meg – későbbi nagy szerelme és párja. Annyira végeztszerű az egész…

Ami egyszerre jó is, meg nem is. A nagy eposzi körülmények és hősi harc megvan, csak éppen ettől kiszámítható is. Nem lehet nagy meglepetéseket beletenni, mert lehet sejteni, néha tudni is, minek kell következnie, hogy a történet kerekedjen és epikus legyen.

Mivel sok a szereplő, a kiemelt karakterek is vázlatosabbak, mint egyébként lennének. Mozgalmasabb a sztori azzal, hogy váltjuk a nézőpontokat, és a szereplők néha találkoznak, hatással vannak egymás életére, ugyanakkor egyikük sem emelkedik ki annyira, hogy a történet hőse legyen. Ok, a két nagy ellentét, egy testvérpár és szerelmeik összecsapása révén már most van egy jó – rossz összecsapás, de ez csak felvezetés, mert az ő gyerekeik lesznek majd a kiválasztottak, és az igazi hősök.

A világépítése nem valami izmos. Részleteket látunk ebből is, egy-egy túlélő szemszögén keresztül. A világból és a vírusból nem is vágytam többre, de azért abban reménykedem még, hogy a mágikus oldal ki lesz majd még bontva.

Van romantikus vonal is benne, de ez nem szenvedélyes vagy egymásba szeretős. Stabilabb, állandó kapcsolatok vannak – szerintem azért is, mert a gyerekek megszületése egyelőre a cél. Arra lenne tippem, Fallon majd szenvedélyesebb szerelmet kap a harcai mellé.

Egy nagyon kicsit eszembe jutott King Végítélete, de ez messze nem olyan sötét történet, mint az volt. Benne van Roberts romantikusabb történetszövése és stílusa.

Roberts: Napfogyatkozás – Mint fantasy: 65% a vírus és a mágia kapcsolata különös, nagy előkészítés a teljes történet.

Szubjektíven: 60% mindennek csak az elején járunk, de már vannak tippjeim, merre tovább.