Természetfeletti lényes, családos, kríziseket kezelő.

Toni egyedülálló anya, egy unalmas állással. Egy napon érdekes férfi sétál be hozzá, és estére egy lakásban kötnek ki. Alex a nő kislányával is kijön, imponál az asszonynak. Ám a férfinak van egy titka, alakváltásról és levetett bőrökről. (Ahová visz az utad) Nick még kamasz, amikor ott kell hagynia az iskolát, hogy eltartsa súlyosan megsérült anyját, akiről ő gondoskodik. Egyetlen öröme a csinos Trixie, akivel csak egy baj van: ha a fiú vele akar lenni, be kell illeszkednie a lány barátai közé, akik megrögzött neonácik. (SS) Katie nem először akart öngyilkos lenni. Most újfent próbálkozott, felvágta az ereit. A férje már belefáradt, hogy kitartson és segítsen az orvosoknak összerakni az asszonyt. Most nem hívja a mentőket. Katie másnap mégis rendben van, csak kihagy a memóriája és van egy csúnya seb a karján. Sean már azt hiszi, visszakapta a nejét, de az asszony teste lassan feladja. (A jó férj)

Ezek után kíváncsi vagyok, milyen lett a novellákból készült antológia sorozat. Akár még ijesztő horror felé is el lehetett vinni. Ami biztos, hogy a novellákban elég hátborzongató és különösen idegőrlő furcsaságok akadnak.

Bár meg tudnám ragadni, milyen is ennek a kötetnek az atmoszférája! Nem lehet simán azt mondani, hogy horroros és ijesztő. Az sem elég, hogy fantasy elemekkel operál. Jó, lehetek cinikus, hogy dark fantasy urban elemekkel, de akkor még mindig hiányzik az a plusz, ami annyira egyedivé teszi ezeket a történeteket. Az atmoszféra, ahogy húzza az idegeinket. Ahogy egyszerre ismerős, mégis más és kicsavart, zavarba ejtő. Nagyon be tudott szippantani, de ez nem mindig esett jól. Mondjuk, lehet, hogy akkor lenne baj, ha feldobnának érzelmileg a horror történetekbe hajló novellák…

A novellák között egy összekapcsoló elem van, amit akár a címből is kiemelhetek. Szörnyvidék – mindegyikben van valami természetfeletti borzongatás. Ahogy egyesek képesek lehúzni a bőrüket és másét hordani – nem King írt valami ilyesmit, amiből sorozat is lett? Csak ott talán nem kellett konkrétan az alakmásolónak az áldozata bőre. Farlasember, zombi – mert a halott, ahogy élőként jár és egyre rohad, ha nem is vágyik agyakra, valahol zombi. Angyalok. Az egyik legfurább vámpírizmus, amihez az utóbbi időben szerencsém volt. Megvan, ahogy Süskind úgy fejezte be a regényét, hogy parfümőr barátunkat a nagy imádatban befalják? Ez kb. az a szint.

Amitől azonban igazán borzongat, hogy nem az idegen elemek hordozzák a legnagyobb horrort, hanem a nagyon is hétköznapi emberek, akik benne vannak ezekben a történetekben. Ahogy a férj nem akar szembesül a zombi nejével, így még azt is képes elfogadni, hogy egyszer csak leesik a lábfeje, és erőszakkal a normalitás látszatát akarja fenntartani. Ahogy a nő előtt megcsillan egy szabad élet reménye, és képes felrúgni az addigi életét, elhagyni a gyerekét. A kissrác, aki annyira utálja az anyja új barátját, hogy képes egy vámpírt etetgetni és felkínálni neki egy áldozatot – meg is fizet érte, nagyon csúnyán. Nem az alakváltó, nem a vámpír, nem a zombi ijesztő ezekben a sztorikban, hanem az egoista, emberi lények, akik elkövetik a maguk bűneit.

Korrekten meg van írva, könnyű vele haladni. Néha a szerkezettel is játszik a szerző, de ennek mindig akad funkciója és növeli az élményt.

Egyedi, izgalmas és sötét. Szórakoztat, de borzongat is. Összességében tetszett.

Ballingrud: Szörnyvidék - Mint dark fantasy: 75% tipikus elemeknek új színeket ad, sötét és mégis emberien ismerős.

Szubjektíven: 70% kicsit horror, kicsit misztikus, kicsit szokatlan – birizgálja az agyam.