Téli szünetes, felnövő, barátos, vadászatos.

Tutajos és Bütyök az elmúlt hónapokban sokat komolyodtak és alakult az életük: mindkettejük szerelmes, és a jövőt tervezik. Bütyök a gazdaságban, Tutajos kutatóként képzeli el a jövőt a szeretett lány oldalán. A téli szünetet pedig szeretnék a berekben tölteni, Matula gondnoksága alatt. Az út azonban egy betegség miatt veszélybe kerül, de mindenki egyetért abban, hogy a szabad levegő majd jót tesz a gyerekeknek. Miközben Bütyök a szarvasmarha tartásról olvas és Katicának udvarol, Tutajos belemerül az éjszakai vadászatba a magaslesről. A szeme előtt lebeg, milyen történeteket mesélhet majd erről, és talán a kedvesének is ajándékozhat valami szép bőrt. A berek azon veszélyes télen, és szükség van Matulára, aki a nyár után télen is szabályokat szab, hogy mindenki biztonságban pihenhessen, fejlődhessen.

Fekete István nem az a szerző, aki arról lenne híres, hogy folytatásokat írt a sikerregényeinek. Ha belegondolok, akkoriban az nem is volt divat, ez már a mi korunk találmánya. A Tüskevárt leszámítva nincs is olyan általános iskolai klasszikus kötelező, amelynek született volna folytatása. Bocs, ott a Forr a bor is. (A Légy jó mindhalálig Misijének későbbi történetével, amikor érettségire készül.)

A lényeg azonban az, hogy Tutajos és Bütyök még egy történetre visszatértek Tüskevárba. A regény alapjai lényegében egyeznek a másik kötetével: a budapesti környezetből indulunk, amikor látjuk az iskolai eseményeket, és van egy nehezítő körülmény, ami miatt kérdésessé válik az utazás. Korábban egy érdemjegy, most egy betegség ad izgalomra okot. De miről is szólna a regény, ha a városban ragadnának? Kint újabb felfedezések érkeznek a természetből, csak most a nagy horgászatok helyett a magaslesről szeretne ifjú hősünk vidrát lőni.

A cselekmény lassan indul, de a berekbe érve gyorsulnak az események és jobban olvastatja magát a történet. A végére egy drámai rész is bekerült, ami kifejezetten erősre sikerült: a Balaton jege beszakad, és egy fiú meghal. AZ különösen tetszett, ahogy Fekete azt megragadta, ki hogyan reagált a hírre. Ott látszik, mennyire jól ki vannak találva ezek a szereplők, mert István bácsi, Matula is olyan emberien, fájdalmasan reagál…

A Téli berek annak a története is, hogyan lesz a fiúkból férfi. A gondom pont ezzel volt. Nem telt el sok idő az első kötet óta, ők most is csak 14-15 évesek. Talán a kor is változott közben, mert ma egy 14-15 éves gyerek még nagyon gyerek. Itt viszont komolyan szerelmesek, és mindketten komolyan gondolják a maguk kis eljegyzését, és már tervezik a majdani közös életet és a karrierjüket. Az azért nagyon durva, ahogy egy 14/15 éves fiú és egy 13 éves lányka már a közös háztartásban gondolkozik.

Korrekten meg van írva, ahogy Tutajos kamaszkori lázadásait, hangulatváltozásait kinövi, és a téli berekben férfivá érik. Nem csak azért, mert jó vadásznak bizonyul, hanem mert a saját viselkedéséről és elgondolkodik, és rájön, miket hibázik, hogyan kellene viselkednie és igyekszik is jobbá válni. A tragédia a végén csak még inkább forrasztja a jellemét. De hiába van jól megírva, ha egyszer ehhez nekem túl fiatal. Ha 17/18 lenne, ok, de nem annyi.

Fekete István a természeti képekben és titokokban mindig is erős volt, most sincs ez másképpen. Életre kelti a téli élővilágot, és egészen kedvet kaptam ahhoz, hogy én is madarakat etessek télen – én, a madárfóbiás.

A Tüskevár most közelebb áll hozzám, de főleg a korosztálybeli problémám miatt.

Fekete: Téli berek – Mint ifjúsági: 75% a gyerek hősök komolyodnak, szépek a természeti képek, van kaland is.

Szubjektíven: 55% túl fiatalok nekem ilyen fejlődéshez a fiúk, a kötet eleje nagyon lassú is.