Szerelmi háromszöges, kémkedő, oldalt választó.

Borisz hiába Németországban nőtt fel, elég bemutatkoznia, hogy máris sértések és poénok tárgya legyen, mivel orosz származású fiatalember. Az egyetemen is magányos, csendes fiú, aki írói karrierről álmodik. Ám egy alkalommal, amikor belekötnek, egy magas, szőke fiú megmenti. Így ismerkedik meg Franz-cal, aki az apja elvárásai elől menekült a jogi karra. Nem akar náci megszállott lenni, nem akar katonának lenni. Nőcsábász, megnyerő fiú, aki jól rejti, hogy a szívét összetörte Greta. A két fiatalember testvéri jó barátságot köt, és Franz még azt is lenyeli, amikor Greta és Borisz egymásra találnak. Pár évvel később Franz náci katonatiszt, aki ellenállókra vadászik. Greta kettős ügynök. Borisz ellenálló. Az útjaik keresztezik egymást, az érzelmek felizzanak, és mindenkinek el kell döntenie, kihez lesz hű a továbbiakban.

Tudom, nem vezet sehova, ha elkezdem összevetni a történetet egy másikkal. Néha azonban nem bírom megállni, olyan szinten emlékeztet az egyik a másikra. Ennek a regénynek a kapcsán egy film jutott eszembe, és nem is bírok szabadulni az analógiától.

Van egy szerelmi háromszögünk, amiben két testi-lelki jó barát ugyanazt a nőt szereti. Megvan, a nő melyiküket szereti igazán szívvel, a speciális helyzete miatt mégis ingadozik a két férfi között. Közben dúl a háború. Hogy lehet ennek happy end a vége? Tisztán sehogy, de van a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad módszer. Itt is ezt alkalmazták. Amiben ezt láttam, ugyanígy megoldva: a Pearl Harbor. De akkor spoiler jön, vagyis a kecske-káposzta módszer röviden: az egyik férfi hősi halált hal, feláldozza magát, hogy a szeretett nő és a jó barát túléljen és együtt tudjon lenni. (A nő azt a férfit szereti igazán, akivel elszökhet.) Ám a nő a meghaló férfi gyermekét várja, akit majd a másik férfi a sajátjaként nevel fel. Így a szerelmesek együtt lesznek, de a másik is kap valamit – ha meg is kell halnia, hogy ne legyen dráma azon, hogy éljenek hárman egymás mellett.

Talán ebből is látszik, hogy bár a világháború alatt játszódik a regény, nem történelmi regénynek olvastam. Számomra ez a Borisz – Greta – Franz háromszög regénye volt. Ugyan mindenkinek volt történelmi szerepe és háttere, de mégiscsak az volt a fő szál, melyik férfival van éppen a nő, ki kit szeret és mi történik érzelmi szinten.

Nagyon nyitva van a két főszereplő, vagyis Borisz és Franz lelki világa. Borisz a tipikus hős, aki kiáll az elveiért, jó ember és egyensúlyban van magával, maximum Greta miatt gyötrődik. Franz azért is izgalmasabb, mert ő meghasonlik. Azért áll katonának és lesz SS, hogy az apja békén hagyja Boriszt. Viszont, a feladatait ellátja. Megveti magát, de jó katona, és öl is az SS parancsainak megfelelően. (Már csak ezért is neki kell halnia: vezekel.) Sokkal érdekesebb az ő traumája, a nehéz családi háttere, mint Boriszé. Azt is hitelesebbnek érzem, hogy miután összetört a szíve, nőcsábász lett, de mindig is Greta után vágyott, akit nem tud elfelejteni.

A háborúból is vannak érdekes elemek, de ezek inkább a háttérországból. Ahogy a mindennapi embereket fanatizálták, ahogy az ellenállás próbálkozik, de kevés sikerrel. A hangulat, a kis részletek – az történelmi. Itt nem csak alibi, hogy a II. VH idején játszódik a történet, valóban van történelmi színezet, ha a hőseink kitaláltak és nincsenek is jelen történelmileg jelentős eseményeknél.

Megírva női regényként van, szenvedélyekkel és nagyon sok érzelemmel.

Mivel nekem Franz volt a szimpatikusabb, kicsit búsulok, de nem tudok jobb véget kitalálni.

Tomcsik: Tél Berlinben - Mint történelmi romantikus: 65% érzelmes, más szemszögből közelít a témához, személyes.

Szubjektíven: 60% voltak érdekes részei, a történet olvastatta magát, de a vége… keserédes.