A szívünk szappanból van, s ha csak egy másodpercre is elengedjük magunkat, máris kicsúszik a kezünkből. Ellebeg, szerelmes lesz, összetörik, csak úgy ukkmukkfukk. Semmi esély arra, hogy mi irányítsuk. (Backman: Hétköznapi szorongások)

Néha az a legjobb, ha az ember megmutatja, mit érez, nem elmondja. (Ward: Perzselő vágy)

(…) mások fájdalma nem éget úgy, mint a sajátunk. (Postorino: A Farkas asztalánál)

Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük. (Morgenstern: Éjszakai cirkusz)

– Valahányszor azt gondolom, mindent tudok a lovakról, történik valami, ami még mindig képes meglepni.
– Én ugyanígy vagyok az emberekkel – felelte Mac. (Moyes: Álmok nyomában)

A legtöbb ember nem szeret haragot tartani. Úgy érzik, a harag összeroppantja, felemészti őket, így elengedik. Próbálják elfelejteni mindazon sérelmeket, melyek érték őket.
De vannak közöttünk olyanok, akik nem tudnak felejteni, és sosem bocsátanak meg. Mi szárazon tartjuk a puskaport, robbantásra készen. Úgy roppantjuk szét a kegyelemért könyörgést a fogaink között, mint egy cukorkát.
Azt mondják, a harag nehéz teher.
Szerencse, hogy mi különösen erősek vagyunk. (Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!)

A megbízhatatlanok fölöslegesen bizonygatnak. (Novik: Ezüstfonás)

A tragédia csupán egy pillanat. A miatta viselt felelősség örökké tart. (Ward: Perzselő vágy)