Elveszett testvért kereső, varázserővel szembenéző, királynős.

Arandelle hercegnője, Elza a szüleitől tanulja, hogyan legyen jó uralkodó. 18 esztendős, amikor az első nyilvános beszédét megtartja, és egyre inkább bevonják a közügyekbe. A tanács már most pedzegeti, hogy majd meg kell házasodnia. A lány igyekszik megfelelni, miközben magányos. Nem sejtheti, hogy a szülei miért utaznak el minden hónapban egy napra – az egyik útról azonban nem ér haza a hajójuk. A sokkot kapó Elzából kitör a varázserő, jeget teremt. Ezzel együtt kezdenek el visszatérni az emlékei: valaha nem egyke volt. Amikor az Olaf nevű hóemberre is ráakad, ő is megerősíti, Elza Annának teremtette őt. De hol van Anna? 21 évesen koronázzák királynővé, nyomokat keres addig. A helyzet azonban tragédiává válik – az ereje elszabadul, a királyság jégbe borul, a hercegnő a hegyekbe menekül. A saját származását nem ismerő Anna ekkor kel útra és a két testvér lassan emlékezni kezd, és egymás megmentőivé válnak.

A Disney Sorsfordító meséiben azt mutatja meg, hogy alakulhatott volna másképpen a klasszikus meséinek a története. Magyarul Mulan volt az első, akinek az alvilágból kellett visszahozni kapitánya lelkét, most pedig a Jégvarázs másképpen van soron. Ahogy a fenti leírásból látszik, itt arra tesznek kísérletet, hogy a két hercegnőt elválasztják és külön nevelik fel. Hát… elöljáróban annyit, a Mulan másképpen jobban tetszett.

Calonita javára annyi írható, hogy láthatóan nagyon jól ismeri az eredeti mesét. Az egész regénye arra van kihegyezve, hogy hiába egy gyökeres változtatás a történetben, akkor is minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ha máshogy is, de minden kulcsjelenetet összehoz most is úgy, ahogy a mesében volt. Elza útja a hegyekbe, a jégpalota, Hans herceg árulása, Anna és Kristoff, a végén a jéggé váló hercegnő és az ő megmentése. Ha a regény énekelni tudna, és jönne a Legyen hó, teljesen ugyanaz lenne, mint a mese.

El tudom képzelni, hogy valakit ez nyugtat meg. Hogy más is, de amit a mesében szerettek, itt van ebben is. Nem a mese regény változata, de majdnem.

Számomra viszont az lett volna ebben a játék és a szórakoztató, hogy el lehetett volna térni az eredetitől. Valami egészen mást kihozni belőle – nem pedig ugyanazt, kicsit másképpen. Így nem volt sok értelme, mert hiába akarják úgy eladni, hogy ez egy másik Jégvarázs, ez nem igaz. Minden lényeges elemében az, ami a Disney mese volt.

Az alapozás hosszabb, amíg Calonita megmutatja, miben más az ő verziója, és az eredetitől hol volt az elválás. Untam is a nagyon hosszú felvezetés, kb. a regény negyede ezzel megy el, és kifejezetten fárasztónak találtam.

Nem jött be a regény stílusa sem. Egyszerű, jellegtelen, se feszültséget, se humort, se izgalmakat nem tartalmaz. Steril.

A hercegnők alakja is alig van megrajzolva. Ha a könyv alapján kellene jellemezni a két hercegnőt, nem tudnék sok mindent összehozni. Anna derűs és érdeklődő, Elza komoly és elszigetelődött, de mindketten a legjobbat akarják és pozitív hősök.

Igaz, a fiúk még rosszabbul jártak – Hans hataloméhes, Kristoff meg jólelkű és pozitív értelemben szórakozott. Fejlődés, mélyebb szín a karaktereikben nincsen.

A Mulan után többet vártam ettől a kötettől, de Calonita nem élt a lehetőséggel. Azt képtelen vagyok díjazni, hogy ugyanazt elmondta kicsit más formában.

A következő rész Hamupipőke története másképpen, remélem, az jobban sikerült.

Calonita: Ne érezz, ne kérdezz! - Mint fantasy: 45% megtartja a karaktereket, otthonosan mozog a világba, de pluszt nem ad.

Szubjektíven: 20% bár kicsit variál, marad az eredeti történet mellett. Se humor, se szív.